Skip to main content

Néhány adat az első traktorról

Vissza a főcikkhez →


1976. július kilencedikén, hajnali két órakor Orbán Ferenc minőségellenőr beindítja az első, Csíkszeredában összeszerelt lánctalpas traktort, és néhány métert tesz vele. Az SV-445 típusú traktor „kecsesnek tűnik, a szántóföldjeinken megszokott traktorokhoz képest”. A szőlőműveléssel foglalkozó mezőgazdasági egységek számára készül; nagy szükség van rá országszerte; a csíkszeredai gépgyártók a szőlőművelés gépesítését szolgáló, „őrpótló” traktort állítottak elő.

A kis piros gép a tervezett időpontnál másfél nappal hamarabb indul be; néhányan ezt megelőzően több éjszakát is benn töltöttek a szerelőműhelyben. Egyelőre nem működik a szerelőszalag: még tíz, szerelés alatt levő traktor áll szerteszét. A motort Brassóból hozzák; itt készül a kapcsolószekrény, az erőátviteli- és a futómű, a lánctalp; no meg a szerelés és a festés.

Augusztus 23. tiszteletére vállalják, hogy „a nagy ünnep napján a hetvenötödik sorozatszámot viselő traktoruk is elhagyja a szerelőcsarnokot”.

Kiegészítés a melléklethez

Az 1976/1977-es iskolai évben a brassói Politechnikai Intézet kihelyezett tagozataként almérnöki esti tagozat indul Csíkszeredában. A kommentár: „Csíkszereda a felsőoktatási központok sorába lépett, ami a Hargita megyei gépgyártás eredményeinek az elismerését is jelenti. Pillanatnyilag talán fel sem tudjuk mérni ennek az eseménynek meghatározó jelentőségét. Hogy mi mindent jelent egy fiatal megye szellemiségében, tudományos életében…”

Az oktatás időtartama négy év, a tagozatot, amely a mechanikai fakultás gépkocsi szakához tartozik, a Traktoralkatrészgyár patronálja. Ez azt jelenti, hogy a gyárban állítják össze a felvételihez szükséges aktacsomót; hogy akik már eleve itt dolgoznak, előnyben vannak; hogy a gyár a más helységekben lakó, gépiparban dolgozó, sikeresen felvételiző személyeket szívesen alkalmazza; hogy a Székelyföldön, Marosvásárhelyen kívül ez az egyetlen, most kialakuló lehetőség, hogy helyben főiskolai diplomát lehessen szerezni.

1976 júliusában a Brassóban megtartott felvételin 110-en vizsgáznak a meghirdetett 50 helyre. Az oktatók a gyár mérnökei, valamint Brassóból ide ingázó egyetemi tanárok. A nyolcvanas években egyre kevesebb helyet hirdetnek meg; az eleve nem a gyárban dolgozó diplomásokat nem alkalmazzák. 1989 után a tagozat megszűnik.

(Az információk, idézetek legfőbb forrása a Hargita – a Román Kommunista Párt Hargita Megyei Bizottsága és a Megyei Néptanács napilapja.)
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon