Skip to main content

Érdekeltség – egy érdekelt szemével

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A kesudió-vita


A bor vizezése és az ebből eredő haszon engem nem nagyon érdekel, mert nem érint. Ez is lényeges probléma persze, de inkább érdekel az, hogy a vajban van a megengedettnél több víz. Nincs nagyobb üzlet, mint a vizet eladni vajként. Érdekel, ha a kolbászban van a megengedettnél több zsírszalonna. Ha egy kiló zsírszalonna húsz forint és egy kiló sertéshús harminckilenc forint, nincs nagyobb üzlet annál, mint ha a hatvannégy forintos kolbászban a megengedettnél nagyobb a zsír aránya. (Júniustól ez a lehetőség még vonzóbb lesz.) A vezetők és a munkások így keletkező „egyetértése”, a minőségrontásban létrejövő érdekegység keresztezi az üzemi demokrácia fejlesztésére irányuló törekvéseinket. Márpedig én úgy tudom, hogy a szocialista demokrácia és a proletárdiktatúra szorosan összefüggő, egymást kölcsönösen kiegészítő fogalmak.
A diktatúra megvalósulását a demokrácia fejlesztése jelenti, a demokrácia kibontakozása pedig a diktatúra megvalósulásán alapul. (…)

A XI. kongresszus egész alapállása azt mutatja, de az ötödik ötéves tervből már kézzelfoghatóan is kiderül: az elkövetkező évek lényeges változásokat követelnek.

Szocialista gazdaságunk a gyermekévek és a kamaszkor után a felnőttkor küszöbére ért.

Balogh András asztalos
ERDÉRT Vállalat, 8-as telep Budapest

Élet és Irodalom, 1976. április 10.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon