Skip to main content

Kisüzem a nagyüzemben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A kesudió-vita


(…) Gyár. Termékszerkezet korszerűsítése. Jó. Új gyártmány kifejlesztése. Önmagában jó, piacképes. Technológia kidolgozása. Műszakilag kifogástalan. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy milyen kapacitás lesz az üzemben a gyártás idején. Gyártóeszközigény. Pontos. A gyártóeszköz-gyáregység megtervezi a gyártóeszközöket. A határidő most már szorít, kicsit rá kell verni, de meglesz. Új ötletek, együttműködés az üzemmel, ahol a mintadarabot gyártják. A munkásnak nincs idő részletes rajzot adni, mégis megcsinálja. Jó, működik, lehet vinni a KTSZ-be, ahol legyártják a szériát. Közben a trösztközpontban kiszámították, hogy előnyösebb a gyártóeszközöket megvásárolni, mint legyártani, tekintve, hogy úgysincs belső kapacitás. Vitathatatlan, számszerűen bizonyított érvelés. Mintadarab marad. Nincs szükség a KTSZ bedolgozására. Annak rendje és módja szerint elmegy a rendelés az igényelt eszközökre. A kereskedelmi cég azonnal továbbítja az igényt a külföldi partnernek, de az már nem tud a kért határidőre szállítani. Még a folyamat elején kellett volna megrendelni, hogy idejében ideérjen. Ez nyilván képtelenség, hiszen új gyártmányról van szó: akkor dolgozták ki a gyártást. Amire a gyárnak szüksége van, nagyon egyszerű, mindenféle terméknél használatos tucatáru. A kereskedelmi vállalatnál akár raktáron is lehetne, mindig akad rá vevő. De a készletek megnövekedése őket sújtaná, raktáron nem tarthatnak természetesen. Egyszóval: a korszerű, versenyképes áru nem kerül piacra, semmi sem lesz belőle. Senki nem dolgozott rosszul. Senki nem követett el hibát. Senki nem felelős. Csak éppen ez a tyúk nem tojja meg a tojást. Vagy ebből a tojásból nem lesz tyúk. (…)

Ebben a tervezhetetlen rendben nem dönthető el, hogy a termelés, a végrehajtás zavarai objektív nehézségekre vagy személyes mulasztásra vezethetők-e vissza.
A szereplők érdeke az, hogy az okok helyettesítsék egymást, és érdekeik szerint cserélik is őket köznapi ideológiájukban. (…)

A beosztottak magatartásának elbírálása, a munka minősítése nem objektív kritériumok szerint történik, a munkaköri kötelességeket nem szívesen fogalmazzák meg. A szolgálatkészséget és engedelmességet olyan munkaköri követelményrendszerrel lehet a legjobban elérni, amely vagy homályban marad, vagy maximális és teljesíthetetlen. Ebben az esetben a tehetetlenség, bizonytalanság és gyengeség tudata bűntudattá válik. Akik ezeket a viszonyokat nem valamiféle „hatalmi pozícióban élik át, azokat bűnbakká lehet tenni, morálisan zsarolhatók lesznek, így a káosz fenntartásának költségeit, az okozott károkat is ők fizetik meg. (…)

Élet és Irodalom, 1976. március 27.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon