Skip to main content

Az 1976-ban bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →



Zongora a levegőben (Bacsó Péter)

Kísértet Lublón
 (Bán Róbert)

Amerikai anzix
 (Bódy Gábor)

Egyszerű történet (dokumentumfilm)
(Elek Judit)

Az ötödik pecsét

 (Fábri Zoltán)

Ballagó idő
 (Fejér Tamás)

A járvány
 (Gábor Pál)

Hugó, a víziló
 (Gémes György–Bill Feigenbaum)

Vörös rekviem

 (Grunwalsky Ferenc)

Ha megjön József
 (Kézdi-Kovács Zsolt)

Labirintus
 (Kovács András)

Azonosítás

 (Lugossy László)

Kilenc hónap
 (Mészáros Márta)

Tótágas
 (Palásthy György)

Árvácska

(Ranódy László)

Két pont között a legrövidebb görbe
(Révész György)

Herkulesfürdői emlék
 (Sándor Pál)

Szépek és bolondok
 (Szász Péter)

Talpuk alatt fütyül a szél
 (Szomjas György)

Tükörképek
 (Szörény Rezső)

A kenguru
 (Zsombolyai János)

















Megjelent: Beszélő folyóirat, 7–8. szám, Évfolyam 3, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon