Mátyás király, az igazságos munkavállaló
Mátyás király,
az igazságos munkavállaló akkoriban speciel pont
munkanélküli volt,
de nem számít,
mert cserébe viszont volt egy titkos küldetése,
meg egy apró szívfájdalma,
meg egy rakás gyereke,
úgyhogy tovább nem is élhetetlenkedett,
hanem inkább villámgyorsan ellátogatott az illetékes munkaügyi kirendeltségre,
hogy regisztráltassa magát.
Az illetékes munkatársak persze rettentően elcsodálkoztak,
mert már első látásra felismerték Mátyás királyban a
potenciális bűnelkövetőt,
úgyhogy örömmel közölték vele,
hogy majd értesítik.
Mátyás király hálás szívvel köszönte meg a sok-sok kedves segítséget,
és boldogan elódalgott,
ám később, mikor senki se látta,
kapta magát,
kisurrant a vécébe,
és nagy, fekete lóbetűkkel felírta a csempére, hogy
MÁTYÁS, MÁTYÁS, MÁTYÁS.
Aztán szépen odavizelt,
megrázta a fütykösét,
és izgatottan várta, hogy mi lesz.
Mátyás király, az igazságos édesanya
Mátyás király,
az igazságos édesanya egy holdvilágos éjjelen szerét ejtette,
hogy megregulázza elbitangolt leánygyermekét.
Legelőször is azt csinálta,
hogy házról házra végigjárta a szóba jöhető helyiségneveket,
úgy mint
Kuplung, Wigwam, Totál Metál,
de mivelhogy sehol sem járt különösebb szerencsével,
ezért inkább abbahagyta a rohangálást,
és szélsebesen hazataxizott.
Otthon aztán ahelyett,
hogy tovább idegeskedett volna,
inkább nagy dérrel-dúrral befészkelte magát a pálinkás butykosa mellé,
meg a veronálos fiolái mellé,
meg a valeriánás pirulái mellé,
meg a fal mellé,
és lekapcsolta a kisvillanyt.
Azon nyomban el is aludt,
és csak aludt, aludt, és egyre csak aludt,
ám miközben alvást színlelt,
a szíve mélyén a legkülönfélébb beugratós keresztkérdéseken gondolkodott.
Na de aztán másnap reggel érte is nagy meglepetés Mátyás királyt!
Az ő igen-igen okos lánya ugyanis egy akkora nagy észkombájn volt,
hogy az fantasztikus:
haza is jött,
meg nem is,
köszönt is az anyukájának,
meg nem is,
és lássatok csodát,
még egy icipici ajándékot is hozott,
pedig azt aztán már igazán nem kellett volna,
de mindegy.
Mátyás király, az igazságos villamosszék
Mátyás király,
az igazságos villamosszék
egy szép tavaszi reggelen egy barátságos dél-karolinai
kivégzőkamrában üldögélt,
és kicsi, színes diódáit csattogtatva éppen azon töprengett,
hogy mitévő legyen,
mikor egyszeriben szapora léptek közelgő zaja ütötte meg a fülét.
Első pillanatra borzasztóan megijedt,
hogy a bunkó jenki pribékek neadjisten pont a kedves
kolozsvári nagypapáját hurcolják magukkal,
vagy a nagybácsikáját,
vagy a nagynénikéjét,
vagy valamely más prominens amerikai személyiséget,
vagy éppen pont Zabszakállú Rekettye Pált,
vagy Tót Gedeont,
vagy a cinkotai kisbírót,
de nem.
Mátyás király ezúttal feleslegesen hergelte magát.
Ugyanis kisvártatva kiderült,
hogy a halál felé kacsingató szerencsétlen colombói fekete fiúnak
nemhogy bármiféle-fajta kelet-közép-európai érdekeltsége,
de bizony még egy
árva süldő malackája sincs.
Úgyhogy minden oké.
Mátyás király, az igazságos tőzsdecápa
Mátyás király,
az igazságos tőzsdecápa addig-addig spekulált,
amíg kisebb-nagyobb
részvény-árfolyam-ingadozást követően végre sikeresen megtalálta
a pénztárcáját,
minek következtében adósságkockázati besorolását
egyik pillanatról a
másik pillanatra
négy-ötödről
ötös-alá-alára javította,
ami kész szenzáció,
persze volt is nagy öröm,
pláne mikor kiderült,
hogy ezáltal nem csupán likviditási problémáin sikerült egy
elegáns huszárvágással felülkerekednie,
de még a villanyszámláját is ki tudja fizetni,
úgyhogy őrületes hercehurca árán,
de végül szerencsésen visszakapcsolták az áramot,
meg a csatornadíjat,
meg a kábeltévé-előfizetést,
magyarán mindenki jól járt,
és nem is csak az ELMŰ,
de még a lopós varga is,
meg a henye köszörűs,
meg a rácok,
meg a sokácok,
meg a bunyevácok,
meg az unokatesóm,
csak egyedül a szegény, hülye török basa nem.
Mátyás király, az igazságos közteherviselés
Mátyás király,
az igazságos közteherviselés
egy forró nyári délután épp a rezidenciáján sütkérezett,
amikor váratlanul rádöbbent,
hogy rettenetes igazságtalanság történt.
Azon nyomban felpattant egy ültő helyéről,
majd kisvártatva visszaült,
megitta a kávéját,
végigszívta a cigarettáját,
aztán iszonyú haragra gerjedt,
és azt gondolta magában,
hogy ez most már aztán tényleg tarthatatlan,
hogy amíg ő békésen sütkérezik a rezidenciáján,
aközben ilyen undorító disznóságok történjenek
világszerte.
Rögtön el is indult,
és csak ment.
És mikor már eleget ment,
akkor szépen fogta magát,
álruhát öltött,
SpongyaBobnak öltözött,
beintett a Planktonnak,
és vidáman baktatott tovább.
További fejezetek
Mátyás király,
az igazságos télapó
(mindenkinek betesz)
Mátyás király,
az igazságos törökcsászár
(inkább rögtön visszaadja)
Mátyás király,
az igazságos háború
(akkor inkább meghal)
Mátyás király,
az igazságos falósejt
(mindig hagy egy picit másnak is)
A szöveg eredeti változata a Litera által Mátyás király Gömörbe’ címmel meghirdetett, meghívásos kisprózapályázatra íródott.
- Kultúra [6]