Németh Gábor

Nyomtatóbarát változat

A nénik az emeletünkön laktak, két kicsi nővér, örökfeketében, két kedves varjúnéni, színházi nénik, je­gyet szedtek és súgtak, Karolin és Rózsika, egy papagájt tartottak magány ellen, kis ezüstkalitkában lakott, saját kristálykádja volt, gyakorlatilag állandóan fürdött az úgynevezett kristálykádban, a kristálykád a mindig nyitott ablak párkányára volt elhelyezve, kívülről tekinthettem meg, a papagájt kívülről, a művészeket viszont belülről, már nem úgy értve, hogy az úgynevezett művészek megettek volna, ugyanis változó művészek jöttek Karolinhoz és Rózsikához, valószínűleg azért, mert a nővérek is művészi fokra vitték a jegyszedést meg a súgást, ezért jöttek, a művészi fokra vitt súgás miatt, azt tisztelték Karolinban vagy Rózsikában, az épp megfelelő frekvenciát, amivel a föld alól elárulja nekik az elfelejtett igazságot, egy alkalommal aztán az esedékes művészlátogató azt mondta, gyere, öcsi, mutatok egy trükköt, aztán jobb kezének mutató- és középsőujjával megragadta bal kezén a hüvelykujjat, és egy határozott, erős és nyugodt mozdulattal leszakította a felső percet, leszakította, a vértelen csonkhoz közelítette, és távolította tőle, majd ráfújt a húsdarabra, hogy eltűnjön a tavaszi szélben, végül, úgy tetszett, halálsápadt arcom látványától megenyhülve, visszaragasztotta, aztán, mintegy ráadásképpen, a nénik, a kabátszedő és a súgó kérlelésének engedve megtanított a trükkre, megtanított, de mégsem hittem neki, mert farkasmosolya elárulta, amit most tanít, az tényleg trükk, az előbb viszont, amikor a nénik nem figyeltek, le volt szakítva vér nélkül a hús, visszafordította a visszafordíthatatlant, hogy közben a nénik fülének hallhatatlan, rettenetes hangján azt morogja, mutatok egy tükröt, nyilvánvaló legyen, ami már sejthető volt, hogy ez a kedves ember átmeneti kabátban, akit Karolin és Rózsika talán évtizedek óta művésznek hisz, tehát úgynevezett kollégának, az, valójában, hogy így mondjam, az Úr színe előtt nem művész, hanem, sajnos, ezen a ponton be kell valljam, maga a Sátán.

&

A Jégszínházba vittek el, ez közvetlenül a bálna után lehetett, cérnakesztyűben álldogálni egy bálnában éppen nekem való foglalatosság volt akkoriban, a világ legalább ott, az úgynevezett mutatványosbódéban annak látszott, ami, végre megmutatta igazi arcát, a világ – hulla, egy hullában járkálsz, hullában álldogálsz, álldogálsz egy cetben, anélkül hogy a Bibliáról valaha is hallottál volna, elhoztak, hogy megtekinthesd, de ők valamiért kinn maradtak, félelemből vagy nemtörődömségből, vagy csak egyszerűen nem tulajdonítottak akkora jelentőséget az egésznek, aztán elvittek a Jégszínházba, a Hősök terére vagy hova, ahol egy amerikai jégrövű, ezt a műveltebbek így, ö-vel ejtették, tehát, ahol egy amerikai jégrövű világhírű produkciója kápráztatta el a népi demokráciánk építésében megfáradt dolgozókat, amennyire egyáltalán visszaemlékszem, azok ott, a nézőtéren se fáradtnak, se dolgozónak nem látszottak, bácsik öltönyben és nénik kiskosztümben, ridiküllel és körömcipőben, kékes cigarettafüst a büfében, aztán az úgynevezett kűrök, logikus, ha a revü rövű, a kör nyilván kűr lehet amerikaiul, mi más lehetne, az amerikaiak fényes, amerikai ruhában, színes amerikai fények záporában és amerikai csillogásban, őrült amerikai sebességgel száguldoztak a minden tekintetben tökéletes, Amerikából hozott jégen, néztem őket, és lassan elfáradtam, el a fényben és el a forgásban, ezért csak túl későn vettem észre, hogy valami megváltozott, hogy a jégre lépett még valami, inkább valami, mint valaki, mert van ugyan keze és lába, és a lábán korcsolya, ám az arca torz, a bőrét vastag, sötétbarna szőr fedi, és a szempár, a pillantás, ami minden körben éppen a szemembe fúródik, semmiképp sem lehet emberé, mint ahogy embertelen az erő, ami felemeli a jégről, fölemeli és fölrepíti, hogy az első két sor felett átrepülve éppen az én ölembe érkezzen, két szőrös kezével épp az én nyakam karolja át, épp az én arcomba lihegje a bálna gyomrából már ismerős, forró leheletét, épp nekem mutasson tükröt.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges