Németh Gábor: Mulassatok jól

Rossz kávék, rossz vodkák, rossz rendszerek.

Jobbára ez jutott neki.

Pedig már kezdtem elhinni, mégis megcsinálja.

Kitol az idővel, megül valami teraszon, alkoholmentes sör, újságok, néha egy cigaretta. Ott fog túlélni mindenkit. Persze, nyilván így elegánsabb. Angolosan meglógni a Hysteria 2001 elől. Távozni, még mielőtt tényleg ásítozni kezdenénk az unalomtól. Addig maradni, Amíg lehet.

Talán túl jól tudta, mi jöhet még.

„Nem dolgozok. / Időzök.” Munka, az aztán tényleg nincs ebben a könyvben.

• Tovább

Németh Gábor: Mindig kíváncsian alszom el

Nemrég megjelent Háló című könyved szerint az álmok és az emlékek mindenestül egy korábbi Magyarországhoz kötnek. Annak nyoma, hogy nem itt álmodtad őket, alig, szinte egyáltalán nem látszik. Hogyan lehetséges ilyen termékenyen fenntartani a diktatúra-tudatot?

Először is nem tizenhat éves koromban hagytam el az országot, hanem huszonhét évesen. Ennyi idő elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a hétköznapi diktatúra életem minden részében kitörölhetetlen nyomokat hagyjon.

• Tovább

Németh Gábor: A régi fiúk

Veszteni egy évet.

Ötvenhatos voltam az ötvenhetesek között. 1957. Olyan fals év, az előzőből nézve.

„Öreg” vagyok. Mintha ők, az ötvenhetesek volnának a kopaszok. Öreg hal. Egy életen át tartó gőg. Pici, de gőg. Előbb vagyok tizennyolc, még az „idén”. Magamról beszélek, egy könyv helyett. És nem is voltam katona. Akkor még, az általánosban, csak annyit lehetett tudni, hogy az egy sötét év, amiről nem lehet beszélni.

• Tovább

Németh Gábor: Sportrovat, avagy hogyan fogok meghalni

Volt a „második” Beszélőben egy rovat, a minap Bán szerkesztőnél hiányoltam, mire azt mondta, magad, uram, ha szolgád nincsen, mire én, hogy mondjuk itt volna a BEK-döntő, Ajax–Juventus, nosza, mondta erre Ő, akkor írjad meg azt.

Már dörzsöltem a kezemet, hogy mi minden lesz elemezve, szigorúan esztétikailag, pluszba rá még némi atmoszféra és sopánkodás, és már meg is telt a négy flekk rendesen.

Ácsi, mondta a Mindenható.

Az úgy van, hogy az ember már hónapok óta készül május negyedik szerdájára. És nincs ezzel egyedül.

• Tovább

Németh Gábor: A tomahawkok elrablása

Németh Gábor: Emlékeznek-e még rá, hogy milyen volt az első olvasás?

Gábor Miklós: Ősköd. Már csak azért is, mert nagyon sokszor olvastam. Volt és van egypár ilyen könyvem, Az utolsó mohikán, a Tom Sawyer meg a Huckleberry Finn, az Egri csillagok és A Pál utcai fiúk, no meg a Kétévi vakáció – Verne Gyulától. Szóval alig van olyan év, hogy valamelyiket ezek közül elő ne venném.

• Tovább

Németh Gábor: Akkor mi ez tényleg

Akár hétezer napra lemondanék mindenfajta objektivitásról. Milyen könnyű arról lemondani, amire amúgy is képtelen az ember. Mondhatná valaki.

Könyvek négyszemközt.

Ez még mehet, könyv van, nagyon is, a négy szem meg, épp amennyi kell, megvan szintén.

A többi – smarni. Vagy majdnem az.


Bárki bármit mond, a kérdést, hogyan kell élni, csak a meghatározandó tárgy végső múltával szüntetjük meg, azaz ha megszüntetődünk, alanyilag. Akkor ugyanis már nincsen egyéb kérdés, és éppen ez a válasz.

• Tovább

Németh Gábor: Vasárnap foci van

„320 táján ádáz teológiai szenvedély kerítette hatalmába Egyiptom, Szíria és Kis-Ázsia templomait. Tengerészek és utazók dalolták azokat a népszerű dalokat, amelyek kinyilvánították, hogy csak az Atya az igazi Isten, megfoghatatlan és egyedülálló, míg a Fiú se nem öröktől fogva létező, se nem teremtetlen, mivel életét és létét az Atyától kapta.

• Tovább

Németh Gábor: Lavgém

 
Január végén az ember be-benéz a spájzba, mintha csak rájárna a szilvabefőttre. Tökéletes alibi, kedves Watson. Lopva körülnéz, és enged a vágynak. Először csak ujjbegyével érinti meg az ismerős bőrt, aztán felbátorodik.

Két hónapja nem teniszezett.

Prince Pro 110, fekete fém, itt-ott lekopott már a festék, a húrozás zörög, istenem, mi tud zörögni egy húron, mindegy, szeretem.

• Tovább

Németh Gábor: Leonárdó

Miből lesz az ember, mi kell ahhoz, miről ismered fel.

Pont, pont, vesszőcske. Kábé ilyen egyszerűen.

Vagy láb, törzs, kéz, fej.

Csak megfogsz néhány alkalmas követ, és egymásra rakod.

Na jó, előtte elég sokáig válogatsz. Mondjuk, ha véletlenül pont indián vagy.

• Tovább

Németh Gábor: Térdig ezüstben. Elég

kínos, de kénytelen vagyok reflektálni, mert a konferencia rögtönzött táncrendje elég furcsa helyzetbe hozott; Hajnóczyról mint előképről, horribile dictu, az „én” előképemről kellene beszélnem, pedig nem szoktam előképekben gondolkodni,

• Tovább