Skip to main content

Fejezetek a Mátyás-legendából

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Mátyás király, az igazságos munkavállaló

Mátyás király,
az igazságos munkavállaló akkoriban speciel pont
munkanélküli volt,
de nem számít,
mert cserébe viszont volt egy titkos küldetése,
meg egy apró szívfájdalma,
meg egy rakás gyereke,
úgyhogy tovább nem is élhetetlenkedett,
hanem inkább villámgyorsan ellátogatott az illetékes munkaügyi kirendeltségre,
hogy regisztráltassa magát.
Az illetékes munkatársak persze rettentően elcsodálkoztak,
mert már első látásra felismerték Mátyás királyban a
potenciális bűnelkövetőt,
úgyhogy örömmel közölték vele,
hogy majd értesítik.
Mátyás király hálás szívvel köszönte meg a sok-sok kedves segítséget,
és boldogan elódalgott,
ám később, mikor senki se látta,
kapta magát,
kisurrant a vécébe,
és nagy, fekete lóbetűkkel felírta a csempére, hogy
MÁTYÁS, MÁTYÁS, MÁTYÁS.
Aztán szépen odavizelt,
megrázta a fütykösét,
és izgatottan várta, hogy mi lesz.

Mátyás király, az igazságos édesanya

Mátyás király,
az igazságos édesanya egy holdvilágos éjjelen szerét ejtette,
hogy megregulázza elbitangolt leánygyermekét.
Legelőször is azt csinálta,
hogy házról házra végigjárta a szóba jöhető helyiségneveket,
úgy mint
Kuplung, Wigwam, Totál Metál,
de mivelhogy sehol sem járt különösebb szeren­csével,
ezért inkább abbahagyta a rohangálást,
és szélsebesen hazataxizott.
Otthon aztán ahelyett,
hogy tovább idegeskedett volna,
inkább nagy dérrel-dúrral befészkelte magát a pálinkás butykosa mellé,
meg a veronálos fiolái mellé,
meg a valeriánás pirulái mellé,
meg a fal mellé,
és lekapcsolta a kisvillanyt.
Azon nyomban el is aludt,
és csak aludt, aludt, és egyre csak aludt,
ám miközben alvást színlelt,
a szíve mélyén a legkülönfélébb beugratós kereszt­kérdéseken gondolkodott.
Na de aztán másnap reggel érte is nagy meglepetés Mátyás királyt!
Az ő igen-igen okos lánya ugyanis egy akkora nagy észkombájn volt,
hogy az fantasztikus:
haza is jött,
meg nem is,
köszönt is az anyukájának,
meg nem is,
és lássatok csodát,
még egy icipici ajándékot is hozott,
pedig azt aztán már igazán nem kellett volna,
de mindegy.

Mátyás király, az igazságos villamosszék

Mátyás király,
az igazságos villamosszék
egy szép tavaszi reggelen egy barátságos dél-karolinai
kivégzőkamrában üldögélt,
és kicsi, színes diódáit csattogtatva éppen azon töp­rengett,
hogy mitévő legyen,
mikor egyszeriben szapora léptek közelgő zaja ütötte meg a fülét.
Első pillanatra borzasztóan megijedt,
hogy a bunkó jenki pribékek neadjisten pont a kedves
kolozsvári nagypapáját hurcolják magukkal,
vagy a nagybácsikáját,
vagy a nagynénikéjét,
vagy valamely más prominens amerikai személyiséget,
vagy éppen pont Zabszakállú Rekettye Pált,
vagy Tót Gedeont,
vagy a cinkotai kisbírót,
de nem.
Mátyás király ezúttal feleslegesen hergelte magát.
Ugyanis kisvártatva kiderült,
hogy a halál felé kacsingató szerencsétlen colombói fekete fiúnak
nemhogy bármiféle-fajta kelet-közép-európai érdekeltsége,
de bizony még egy
árva süldő malackája sincs.
Úgyhogy minden oké.

Mátyás király, az igazságos tőzsdecápa

Mátyás király,
az igazságos tőzsdecápa addig-addig spekulált,
amíg kisebb-nagyobb
részvény-árfolyam-ingadozást követően végre sikeresen megtalálta
a pénztárcáját,
minek következtében adósságkockázati besorolását
egyik pillanatról a
másik pillanatra
négy-ötödről
ötös-alá-alára javította,
ami kész szenzáció,
persze volt is nagy öröm,
pláne mikor kiderült,
hogy ezáltal nem csupán likviditási problémáin sikerült egy
elegáns huszárvágással felülkerekednie,
de még a villanyszámláját is ki tudja fizetni,
úgyhogy őrületes hercehurca árán,
de végül szerencsésen visszakapcsolták az áramot,
meg a csatornadíjat,
meg a kábeltévé-előfizetést,
magyarán mindenki jól járt,
és nem is csak az ELMŰ,
de még a lopós varga is,
meg a henye köszörűs,
meg a rácok,
meg a sokácok,
meg a bunyevácok,
meg az unokatesóm,
csak egyedül a szegény, hülye török basa nem.

Mátyás király, az igazságos közteherviselés

Mátyás király,
az igazságos közteherviselés
egy forró nyári délután épp a rezidenciáján süt­kérezett,
amikor váratlanul rádöbbent,
hogy rettenetes igazságtalanság történt.
Azon nyomban felpattant egy ültő helyéről,
majd kisvártatva visszaült,
megitta a kávéját,
végigszívta a cigarettáját,
aztán iszonyú haragra gerjedt,
és azt gondolta magában,
hogy ez most már aztán tényleg tarthatatlan,
hogy amíg ő békésen sütkérezik a rezidenciáján,
aközben ilyen undorító disznóságok történjenek
világszerte.
Rögtön el is indult,
és csak ment.
És mikor már eleget ment,
akkor szépen fogta magát,
álruhát öltött,
SpongyaBobnak öltözött,
beintett a Planktonnak,
és vidáman baktatott tovább.

További fejezetek

Mátyás király,
az igazságos télapó
(mindenkinek betesz)

Mátyás király,
az igazságos törökcsászár
(inkább rögtön visszaadja)

Mátyás király,
az igazságos háború
(akkor inkább meghal)

Mátyás király,
az igazságos falósejt
(mindig hagy egy picit másnak is)

A szöveg eredeti változata a Litera által Mátyás király Gömörbe’ címmel meghirdetett, meghívásos kisprózapályázatra íródott.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon