A nemzeti identitás kontra európai identitás kérdésében véleményem szerint nem a nemzeti identitás lehet problematikus, hanem az európai: az, hogy miként alakulhat ki egy európai önazonosság. Azokkal értek egyet, akik szerint ez nemcsak a kultúra kérdése, hanem jóval tágabban értelmezendő: hozzátartoznak azok a mítoszok, a közös történelmi emlékezet formái, amelyek összekötnek bennünket. Csakhogy ilyenek nincsenek. Nincs Európai Académie Francaise, nincs Európai Brandenburgi Kapu, nincs Európai Hősök tere. Nincs közös mítosz, nincs közös politikai és kulturális emlékezet. Ugyanakkor nagyon is él a szükséglet az iránt, hogy az európai önazonosság tudata kialakuljon. Ez nyilvánvalóan olyan dolog, ami nem alakulhat ki egyik pillanatról a másikra. Rövid távon annyit remélhetünk, Európa-szerte jobban tudatosul majd bennünk, hogy közös gondokkal állunk szemben, és hogy közösen kell fellépnünk ezek ellen, legyen szó akár környezetünkről, akár a bűnözésről vagy az emberi jogok megsértéséről. Azzal, hogy megerősítjük az ilyen gondokkal szemben európai szinten folytatott küzdelem törvényi hátterét, nem fog szertefoszlani nemzeteink önazonossága. Európa kulturális sokfélesége továbbra is érvényesülni fog. Minden nemzet kulturális hozadéka, legyen szó akár Ingmar Bergman filmjeiről vagy Nádas Péter regényeiről, továbbra is ebben a sokféleségben fog gyökerezni.
Hivatkozott cikkek
- A kultúra ára [7]