Tomasz Strzembosz professzor a Rzeczpospolita hétvégi számában nyilvánosságra hozta az 1949-es Jedwabne-per azon tanúvallomásait, melyek amellett szólnak, hogy a németek követték el a gyilkosságot. Önnek pedig a szemére vetette, hogy tendenciózusan válogatta össze a tényeket, így akarván bebizonyítani, hogy a lengyelek követték el a bűntényt.
Felháborító ez az írás. Most dolgozom egy cikken, amelyben pontos választ adok Strzembosz professzor és a Życiében neki segédkező Piotr Gontarczyk kifogásaira. Véleményem szerint ezek a nagy felfedezések üres szavak. Csak azt a célt szolgálják, hogy összezavarják az embereket.
A Strzembosz professzor cikkében idézett vallomások – melyekre hivatkozva diadalmasan kiált fel: „Tehát a németek voltak!” – valójában csak a gyilkosság egyetlen epizódjára vonatkoznak. Azoknak a vallomásairól van szó, akiket 1949-ben e gyilkosság elkövetésével vádoltak; ők a bíróságon azt állították, hogy 1941 júliusában kikísérték őket a főtérre, és a zsidókat őriztették velük.
Strzembosz professzor olvashatott ezekről a vallomásokról a könyvemben. Az 58. oldalon ez áll: „A csendőrök, legtöbbször csendőr egyes számban, akkor tűnnek fel Ramotowski perében, amikor arról beszél, hogyan került az újabb gyanúsított a zsidókat őrző lengyelek közé.” Másutt, többek között Czeslaw Lipiński és Wladyslaw Miciura vallomásaiban is esik szó a csendőrökről és a gestapósokról, akik erőszakkal vezetik oda a lengyeleket. Azt is írom: „a németek voltak a helyzet urai, és csak ők hozhattak döntést a zsidók lemészárlásáról”. Amit Strzembosz „felfedezett”, az nálam is szerepel. Egyébként Strzembosz számos olyan vallomásrészletet elhallgat a Rzeczpospolitában, amely a lengyelek szerepét írja le.
Strzembosz amúgy jó ideje ezen fáradozik. Ezt tanúsítja a Rzeczpospolitában korábban megjelent cikke, amelyben az NKVD-vel folytatott és úgymond sokáig letagadott zsidó kollaborációról ír. Mindent megtesz, hogy elkenje az ügyet, és hogy kimutassa, a jedwabnei gyilkosság semmiben sem különbözik a környéken történt más hasonló esetektől.
Miért akarná ezt tenni?
Strzembosz professzor évtizedeken át foglalkozott e vidék, mondjuk, Jedwabne ötven kilométeres körzete történetével, műveiben egyetlen szót sem ejtett a helybeli zsidók sorsáról. Ha most nem képes kimutatni, hogy nem történt semmi különös a jedwabnei zsidókkal, akkor történészként teljesen hitelét veszti. Nyilvánvaló lesz, hogy vagy nem tudott semmit, vagy tudott, de nem mondott semmit, azaz meghamisította a történelmet. Most tehát a kákán is csomót keres, hogy bebizonyítsa, az egész történet nem autentikus. Itt van például Eljasz Grądowski ügye.
Hát ez az, az ön egyik tanúja, Eljasz Grądowski nem látta az 1941. július 10-i eseményeket. Nemcsak mások vallomásai tanúskodnak erről, ő maga is ezt állította 1948-ban. Ezt bizonyítják a lomżai városi bíróság ügyiratai, melyek az Állami Levéltárból kerültek elő.
Tudom, hogy Eljasz Grądowski Oroszországban volt. Most New Yorkban él. A Szomszédokban közölt vallomásához tényleg írhattam volna egy megjegyzést arról, hogy akkor értesült a jedwabnei eseményekről, amikor visszatért a száműzetésből. Számos kijelentés van a szövegben, amely arra utal, hogy „másodkézből” ismeri az események lefolyását. Egyébként Eljasz Grądowski esete elég bonyolult, ebben a történetben két Grądowski is volt. De visszatérve a könyv végső kicsengéséhez, ez a megjegyzés nem változtat semmit az események menetén. Eljasz Grądowski nem fontos tanú.
De Eljasz Grądowski számol be arról, hogy melyik jedwabnei család rabolt, s ön is innen vette a rablást mint a gyilkosságot magyarázó egyik motívumot.
Jedwabnéban mindenki tudja, hogy az emberek elrabolták a zsidó vagyont. E beszámolókat másokkal is pótolhatnám. Többször írom a könyvben, hogy az 1941. július 10-i események körülményei beszélgetések során gyakran szóba kerültek. Ilyenkor az a fordulat ismétlődik, hogy „hallottam másoktól”. Ez egy bizonyos, mélyen rögződött kánon, amihez túl gyenge alapot szolgáltatott volna Wasersztajn „beteges képzelete”.(...) Ismétlem: az, hogy Grądowski esetében hiányzik a könyvből az az információ, hogy Oroszországban volt, figyelmetlenségből ered, de az ő vallomása nem kulcsfontosságú.
Az ön ellenfelei, többek között Strzembosz professzor is, azt állítják, hogy a kulcsszerepet játszó tanú, Szmul Wasersztajn sem látta a gyilkosságot, mert a tetthelytől mintegy ötszáz méterre rejtőzködött.
Hát ha Strzembosz ilyeneket tud, hogy milyen messze rejtőzködött Wasersztajn, akkor arról miért nem tudott, hogy Jedwabnéban, Radzilówban és Wąsoszban zsidókat öltek? Hogy lehetnek olyan informátorai, akik képesek lemérni, milyen távolságban rejtőzködött hatvan évvel ezelőtt Wasersztajn? Szmul Wasersztajn szerepe azért lényeges, mert ő robbantotta ki az egész Jedwabne-ügyet. Ugyanakkor az ő beszámolója is csak egy a sok közül. Kétségkívül ott volt, és látta, amit látott.
Ez a Jedwabnéról folyó lengyel vita most alighanem veszélyes fordulatot vett. Véleménye szerint minek kellene történnie ahhoz, hogy nyugodtabban folytatódjék?
Nehéz lenne bármit is sugallni a sajtónak vagy a televíziónak. Véleményem szerint jobb lenne, ha nem kommentálnánk folyamatosan az üggyel kapcsolatos minden apró részletet és adalékot, hanem várnánk, amíg be nem fejezi a vizsgálatot a Nemzeti Emlékezet Intézete. Megígérem, hogy a közeljövőben igyekszem tartózkodni a további hozzászólásoktól. Strzembosz vádjait azonban túl komolynak tartom, ezekre még muszáj alaposan válaszolnom.
(Gazeta Wyborcza, 2001. április 3.)
Pálfalvi Lajos fordítása
- A Jedwabne-vita [8]