Skip to main content

Erkölcsi érvek és a történelmi igazság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem ismerem a dokumentumokat, amelyekből Strzembosz professzor válogatott, ezért nem is szeretnék hozzászólni a kérdéshez. Azt hiszem, bármiféle következtetés levonásával meg kell várnunk, hogy befejeződjék Nemzeti Emlékezet Intézete által folytatott ügyészi vizsgálat.

Véleményem szerint a Jedwabne-vitában két kérdés keveredik, amelyeket szigorúan szét kellene választanunk. Az egyik az erkölcsi probléma, osztozunk-e a felelősségben azért, ami hatvan évvel ezelőtt történt, ennek a kérdésnek az egyes emberek lelkiismeretében kell eldőlnie. A másik a történeti kutatások és az ügyészi vizsgálat problémája, ez pedig ténymegállapítást igényel. Vagyis a források feltárását és kritikáját.

Most az a veszedelem fenyeget bennünket e vitában, hogy részismeretek birtokában egy előre felállított tézishez próbáljuk igazítani a tényeket. Véleményem szerint ez nagyon veszélyes.

(Gazeta Wyborcza, 2001. április 3.)

Pálfalvi Lajos fordítása










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon