Pályi András

Nyomtatóbarát változat

1931 A népszámlálás szerint Jedwabnénak 2167 lakosa van, ennek több mint 60 százaléka zsidó.

1939. szeptember A német csapatok elérik Jedwabnét, felgyújtják a zsinagógát.

1939. szeptember 28. A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Jedwabne szovjet fennhatóság alá kerül. „Jöttek a szovjetek a Przystrzelska utcán, az egyik zsidó házaspár a pékség előtt felállított egy vörös drapériával borított asztalt, ott ültek mögötte, ők, meg két lengyel család, akik a háború előtt is kommunisták voltak… Ez a három család üdvözölte a szovjeteket kenyérrel és sóval.” (Egy szemtanú Agnieszka Arnold Szomszédok című dokumentumfilmjéből)

1940. június A Jedwabne mellett fekvő Kobielnyben tevékenykedő szovjetellenes lengyel partizánegység felszámolása. Az NKVD 250 embert tartóztat le. Antoni Borawski káplár vallomása szerint egy Dabrowski nevű partizán és Wisniewski bíró a besúgó, de a helyi lakosok a zsidókat vádolják. Fél év múlva 106 összeesküvő amnesztiát kap, közülük 25-en együttműködnek az NKVD-vel.

1941. június 23. A német csapatok elfoglalják Jedwabnét.

1941. június 25. Az első zsidóellenes hecckampány. Néhány jedwabnei legény, bandába verődve, több zsidót különös kegyetlenséggel megkínoz (egyiknek kiszúrják a szemét, másiknak kivágják a nyelvét stb.), Szmul Wasersztajn és Rywka Fogel szemtanú három, illetve négy gyilkosságról számol be. Az indulatokat a helyi plébános közbelépése csillapítja le.

1941. június vége – július eleje Több száz zsidó lemészárlása a Jedwabnétól nem messze eső Wąsosz Grajewskiben és Radzilówban. Menachem Finkelsztajn szemtanú (Radzilów) vallomásából: „Elhatároztuk, hogy anya felkeresi Dolegowski helyi papot, aki jó ismerősünk volt, hogy mint lelkipásztor próbálja meg visszatartani híveit a zsidóüldözéstől. Nagy keserűségünkre a pap haragosan rivallt anyára: »Ti zsidók, mind kommunisták vagytok, a legfiatalabbtól a hatvanévesekig, dehogy veszlek védelmembe benneteket!” (…) Július 6-án délben nagy csapat vascsövekkel, késekkel felfegyverzett lengyel érkezett a szomszédos Wąsoszból, híre ment, hogy odahaza már »ellátták a zsidók baját«, a kisgyermekeket sem kímélték. (…) A mi családunk is kimenekült a mezőre, s amikor sötétedett, a búzatáblában húztuk meg magunkat. Késő éjjel a közelből segélykiáltásokat hallottunk, melyek egyre halkultak. Reggel a helyi lengyelek adták hírül, hogy a wąsoszi gyilkosok eltűntek, visszatérhetünk a városba. Ott, a közelünkben két hullát találtak, Mojzesz Reznelt és a lányát. (…) A németek szerint a lengyelek »túl sokat megengedtek maguknak« (…) 18 zsidót a megérkező németek hatására engedtek szélnek a gyilkosok.” (A zsidók kiirtása a grajewi és lomżai járásban. Zsidó Történeti Intézet, 1946)

Jedwabnéban megalakul az új városi vezetés – Marian Karolakkal az élen –, amelynek „első napjairól csak annyit tudunk, hogy a németekkel egyeztetve megtervezte a jedwabnei zsidók lemészárlását.” (Jan Tomasz Gross)

1941. július 10. A jedwabnei pogrom. Andrzej Kaczynski szerint a városnak ekkortájt mintegy ezer főnyi zsidó lakosa van, de ezek jelentős része a szovjetekkel együtt elszökik (egyes adatok szerint akár hétszázán is lehettek az elmenekülők), míg a radzilówi pogrom után többen Jedwabnéban keresnek menedéket. Aznap vásár van a városban, a környékről szekereken szép számmal érkeznek a környező helységekből legények, a városi magisztrátus a zsidókat a főtérre vezényli takarítani, s a nap folyamán ott is tartják őket a tűző napon, egyetlen korty víz nélkül; a lengyel legényeket ellátják husángokkal, baltákkal, késekkel, egész nap folyik a többi zsidó utáni hajsza. Ledöntik a szovjetek által emelt Lenin-szobrot, azt zsidó fiataloknak kell a vállukon cipelni, mozgalmi dalokat énekelve és azt kiáltozva: „Mi csináltuk a háborút!” Egyes szemtanúk szerint ott van a meg-kínzottak között Awigdor, bialystocki rabbi is, akinek vörös zászlót nyomnak a kezébe, és a zsidó temetőbe induló „halálmenet” élére állítják. „A tizenéves Józef Lewint egy sziklatömbbel agyonnyomták, s még lélegzett, amikor elásták. (…) A kis Judka Nadolnát is elkapták a gójok, levágták a fejét, és rugdalták, akár egy labdát.” (Rywka Fogel) „Láttam, ahogy Aron ott hevert az utcán holtan, a mellkasa egy kereszttel felhasítva, a hároméves Chana a tyúkólban húzta meg magát. A gójok rátaláltak, s úgy hajították a tűzbe, akár egy hasáb fát.” (Ichak Neumark) Valamennyi zsidót ugyanis, aki megélte az alkonyt, behajtották egy pajtába, s rájuk gyújtották az épületet. A kijáratot egy baltás legény őrizte. „Bárkit megölt volna, aki szökni próbál. A mi családunk a pajtában egészen a bejáratnál állt, minket löktek be utolsónak. A lángok alatt a kapu egyszerre beomlott. Az őr odasújtott felém a baltával, de sikerült ellöknöm. Megmenekültem én is, a nővérem is ötéves kislányával, kereket oldottunk a temető felé. Még láttam, ahogy apám a lángok martalékává lesz” – mondja el Ichak Neumark menekülése történetét. Jan Tomasz Gross 1600 főre becsüli az áldozatok számát, ami többek szerint erős túlzás.

1945 tavasza A janczewkai Krawowska-Wyrzykowska családot, akik hét jedwabnei zsidót – köztük Szmul Wasersztajnt – elrejtettek, támadás éri. Antonina Wyrzykowskát megverik, megfenyegetik, hogy egész családját kiirtják, amiért zsidókat bújtattak. Antonina Wyrzykowska és férje eldöntik, hogy elköltöznek Lomżába. Később Wasersztajn Bielsko Podleskiében vesz nekik egy gazdaságot, de azon is túladnak, és a Varsó alatti Milanówekben telepednek le.

1945. április 5. Szmul Wasersztajn vallomást tesz Bialystockban a Zsidó Történelmi Bizottság előtt.

1949. január 8. Az állambiztonsági szervek 15 gyanúsítottat őrizetbe vesznek.

1949. január 8–22. Folyik a gyanúsítottak kihallgatása.

1949. május 16–17. Lomżában lezajlik a per, 21 vádlottal, akik közül nyolcat felmentenek. 11-et elítélnek 8-15 évi börtönre. Csupán Karol Bardont ítélik halálra, noha Jan Tomasz Gross szerint bűnössége kétséges, viszont ő egy igazi kollaboráns, a pogrom után csendőrként szolgál. A pogrom főkolomposát, Marian Karolakot még a németek letartóztatták „a zsidó vagyon jogtalan eltulajdonítása” címén. Gross idéz egy jelentést az Államvédelmi Hivatal levéltárából, amely szerint „Karolaknak nyoma veszett” a letartóztatás után. Az informátor ugyanakkor tudatja, hogy 1947 decemberében Varsó külvárosában találkozott Karolakkal.

1957. február 18. Jerzy Ludanskit, az utolsó börtönben lévő elitéltet is feltételesen szabadlábra helyezik.

1962 vagy 1963 A Szabadság és Béke Harcosainak Szövetsége (ZBOWiD) emlékművet emel a jedwabnei zsidóknak. Az emlékmű felirata így hangzik: „Ezen a helyen mészárolták le a város zsidó lakosságát. 1941. július 10-én a Gestapo és a német csendőrség 1600 főt égetett el élve.”

1966 Szymon Datner cikke a Zsidó Történeti Intézet közlönyében A zsidók megsemmisítése a bialystocki körzetben címmel. Ebben az alábbiakat olvashatjuk: „A németek ezen a vidéken igyekeztek bevonni a helyi söpredéket és az úgynevezett kék rendőrséget is a zsidók kiirtásába, ami jószerivel rendhagyó esetnek számít a megszállt Lengyelországban, mert még a bialystocki vajdaság más területein sem ugrott be a helyi lakosság – se a lengyel, se a belorusz – a német provokációnak. (…) 1941. július 7-én Radzilówban egy pajtába zárták a zsidókat, és ott élve elégették őket, majd ugyanez a szörnyűség megismétlődött Jedwabnéban július 11-én, ahol kb. 1500-an vesztették életüket.” Hogy kik voltak a jedwabnei tettesek, arról Szymon Datner nem beszél.

1980 Yedwabne: History and Memorial Book címmel Jeruzsálemben megjelenik a jedwabnei zsidók emlékkönyve, benne szemtanúk beszámolói.

1988. július A lomżai Kontakty hetilapban megjelenik egy riport, amelyben Wasersztajn egykori vallomásához az a Helena Ch. fűz észrevételeket, aki egyike a jedwabnei pogrom kevés túlélőinek, s az egyetlen, aki mai is Jedwabnéban lakik: „Ott égett a jedwabnei pajtában a nagyapám, anyám két nővére, a gyermekeikkel és a férjükkel. Ami akkor történt, azt én csak mások elbeszéléséből ismerem. Nem hiszem azonban, hogy a jedwabneiek ilyen kegyetlenek lettek volna. Szmul Wasersztajn-ból nyilván a fájdalom és a kétségbeesés beszélt, nem volt objektív.”

1999. április 18. A TVP, a lengyel állami televízió első műsora bemutatja Agnieszka Arnold „Hol az idősebb fiam, Káin?” című dokumentumfilmjét, amely a később Szomszédok címmel vetített film első része.

2000. február 9. Szmul Wasersztajn halála.

2000 tavasza A Tomasz Strzembosz professzornak ajánlott gyűjteményes kötetben (A nem provinciális Európa) Jan Tomasz Gross Wasersztajn vallomását idézi.

2000. május A sejny-i Wydawnictwo Pogranicze megjelenteti J. T. Gross Sasiedzi (Szomszédok) című könyvét (első kiadás, 2000 példány).

2000. május 8. Jedwabnéban a helyi önkormányzat, a Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Miniszterelnöki Kancellária képviselői összehangolják együttműködésüket, méltó emléket kívánván állítani az áldozatoknak. Elhatározzák: „Először, hogy azt a helyet, ahol az áldozatok földi maradványait elásták, a zsidó vallás előírásainak megfelelően, temetőnek nyilvánítják. Másodszor, hogy feltárják a bűncselekmény igazi lefolyását, okait és körülményeit, a tetteseket, az áldozatokat, a tanúkat és viselkedésüket, továbbá helyreigazítják az e kérdésben eddig terjesztett féligazságokat és hazugságokat. Harmadszor, hogy méltó emléket állítanak, de nemcsak a városban egykor élő zsidó közösség végóráinak, hanem ezt megelőző több száz éves jelenlétének is, oly módon, hogy az a megbékélést szolgálja, s ne a megosztottságot.” (Andrzej Kaczynski, Rzeczpospolita, 2000. május 19.)

2000 nyara A Nemzeti Emlékezet Intézete felújítja a nyomozást a jedwabnei bűntény ügyében.

2000. október Megjelenik a Szomszédok második kiadása Sejnyben (10 000 példány).

2001. március 1. Józef Glemp prímás, a lengyel katolikus egyház feje bejelenti, hogy nem áll szándékában részt venni a tervezett jedwabnei emlékünnepségen.

2001. március 3. Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök közleményt ad ki, miszerint a jedwabnei pogrom hatvanadik évfordulóján, július 10-én személyesen kíván bocsánatot kérni az áldozatoktól a lengyel nemzet nevében.

2001. március 5. Jerzy Buzek miniszterelnök hivatalos nyilatkozata, amely megállapítja, „a jedwabnei bűntényben a lengyelek részvétele vitathatatlan”, s mivel „mint nemzet csak igazságban élhetünk, (…) kötelességünk méltó tisztelettel adózni az áldozatok emlékének és tisztességesen feltárni az igazságot.”

2001. március 16. Adam Michnik A jedwabnei sokk című cikke a Gazeta Wyborczában és a The New York Timesban. Egyszerre kér szót lengyelként és zsidóként: „Aki e bűntény alapján azt állítja, hogy csakis a lengyelek viselkedtek így, és minden lengyel így viselkedett, az éppolyan gyalázatos hazugságot hirdet, mint azok, akik sok éven át hazudtak a jedwabnei gaztettről.”

2001. március 23. A New York-i Lengyel Katolikus Vitaklub nyílt levélben fordul Kwasniewski államfőhöz és Buzek kormányfőhöz, azzal a „határozott kéréssel”, hogy semmiféle bocsánatkérő aktushoz ne adják a nevüket, amíg a felújított nyomozás nem tisztázza a „jedwabnei események” minden részletét.

2001. március 29. Jedwabnéban hivatalosan megállapítják a felgyújtott pajta és a közelében található tömegsír helyét.

2001. április 3–4. A TVP, a lengyel állami televízió második műsora bemutatja Agnieszka Arnold Szomszédok című kétrészes dokumentumfilmjét.

2001. április 4. Wladyslaw Bartoszewski lengyel külügyminiszter washingtoni útja alkalmával lengyelországi látogatásra hívja meg Jacob Baker egykori jedwabnei rabbit, aki 1938-ban távozott az Egyesült Államokba. A rabbi a lengyel tv-híradóban hangsúlyozza: „az iskolákban kell tanítani, ami történt, hogy a gyerekek soha ne kövessék el azt, amit a szüleik elkövettek”.

2001. április eleje J. T. Gross Szomszédok című könyve megjelenik angolul az Egyesült Államokban. Lengyelország nem hunyja be szemét a csúfos múlt előtt – ezzel a címmel kommentálja a The New York Times az eseményt, megállapítva, hogy „korábban lengyel részről minden szemrehányásra elutasító és antiszemita reakció született. Ezúttal a kormány is, a társadalom is határozottan más válasszal szolgál. Ez a mostani, komoly reakció jelzi, hogy megváltozott Lengyelország viszonya a nemzeti kisebbségekhez, s azt tanúsítja, hogy normális ország lett belőle.” A Więź varsói folyóirat angol nyelvű, amerikai terjesztésre szánt gyűjteményes kötetet jelentet meg, amely bemutatja a lengyel sajtóban burjánzó vitát.

Jan Tomasz Gross könyve, a Gazeta Wyborcza, a Rzeczpospolita és a TVP híradásai alapján összeállította:

• A Jedwabne-vita