I. PRÓZAI ELŐLEG
Hír:
1594-ben Esztergom falainál Balassi Bálinttal együtt küzd Claudio Monteverdi. Balassi meghal, az olasz túléli a harcokat, így megírhatja számtalan madrigálja mellett a zeneirodalom első operáját, az Orfeót. Hasonlóképpen túlélő René Descartes is, aki – kevesen tudják – 1621-ben harcol Esztergomnál.
KÖVETKEZTETÉSEK
1. A nyugodt erő értelmezése, higgadt nemzeti önteltséggel:
Esztergom nem pusztán a magyar katolicizmus elsőszámú őrhelye, hanem egyben az újkori kultúra bölcsője is.
2. A magyar fájdalom hangja:
Európa a magyar nemzet számára mindig is a pusztulást jelentette. Míg – például – a felvilágosodás eszméje Esztergom falaitól indul diadalmas útjára, addig a magyar nemzet legjava hullott el ugyancsak ezeknél a falaknál.
3. Nemzetidegen megközelítés:
Bár még nem láttam a bizonyítékokat, melyek szerint állítható volna, hogy Descartes és Monteverdi Esztergomnál harcolt, de ha úgy lenne, ez akkor sem jelent semmit.
4. A média viszonyulása:
Ne haragudjon, megismételné a neveket!
5. Misztikus megközelítés:
Esztergom falainál Balassi beavatta Monteverdit a titkos tudásba. Feltehetőleg a Hermész Triszmegisztoszóféle aktákat és a Rózsaregény néhány fejezetét ismertette halálos ágyán. Ezek után – mondanunk sem kell –, Monteverdinek szinte gyerekjáték volt zenét írni. Descartes 1621-ben egy esztergomi plébániatemplom szétdúlt iratai között talált egy B. B. monogrammal szignált feljegyzésköteget, amit minden bizonnyal arab műből jegyzeteltek ki latinul (széljegyzetek lengyelül) 1594-ben. Ennek alapján készül az Értekezés a módszerről és más Descartes-művek is.
6. Hermeneutikai megközelítés:
A Balassi-életmű konnotatív értelmezési tartománya, bizton állíthatjuk, tartalmazza, illetve megelőlegezi a felvilágosodás nagy eszméit. Descartes vagy Benjamin Franklin ugyanúgy benne van, mint Freud vagy Adler.
A alábbi költemény mintegy élő bizonyítéka a hatos pontnak.
II. KATONA ÉNEK
Immáron több mint száz éve,
hogy megjelent Freud Álomfejtése,
s azóta mennyi változás
ment végbe a pszichében.
Mennyit változtak az ének.
Változott ez is, az is,
az úr és a kocsis,
de mitegy állandóságát
mutatva a létnek,
alig változtak a századok során
a katona ének.
Holott kikeletkor,
az sok szép madár szól:
Jaj, a végem, jaj a végem –
így kiabálnak a katona ének.
S ha arra jönnek a karcsú népek.
Na végre, na végre – kiabálják,
s rájuk vetik magukat serényen.
Nem válogatnak, de nem ám, hisz
nem rasszisták a katona ének.
Nekik mindegy kik jönnek:
feketék-e, vagy fehérek,
lányok-e, vagy legények.
Mi lehet ennél szebb dolog vitézek,
ha végre helyzetbe jutnak
a katona ének.
Hivatkozott cikkek
- Kultúra [7]