Biztos így „definiálná újra” felejthetetlen Nagy W. Andrásunk Nagy Bálintot, ha Érzelmes utazások című sorozatában most éppenséggel a Hajós utcába vinné útja, korrigálva 1990-es szavait, amikor az 1980-as Szeta-aukcióra emlékezve így jellemezte „Nagy Bálint építőművész, ácsmester és ácsipari vállalkozó” gondolkodását: „Aki megnézi Nagy Bálint fotográfiáját, mindjárt látja rajta, hogy sem nem puha fickó, sem a csendes kéregetés nem kenyere neki. Amikor például, még 1980 őszén, egy ronda, esős éjszakán, Szeta-proklamációkkal és meghívókkal megtömött táskájával együtt lekapcsolták, bevitték, hajnalig faggatták, fenyegették, utána mihozzánk tért be (a Komjády utcába – Solt Ottilia és Nagy W. András lakásába – a szerk.). Csak úgy, ahogy jött, csizmástul ledőlt egy kicsikét, mérgesen pöfögve, horkantgatva aludt vagy két-három órát. Ezek után, mintha semmi sem történt volna, nekiindult, és zavartalanul folytatta szervezőmunkáját. Nagy Bálint azt szervezgette, hogy a Szeta ne kéregetésből, hanem kulturális rendezvényekből, jótékony koncertekből, aukciókból jusson a pénzéhez. Ez a módszerváltás nem nyerte meg a felsőbb MSZMP-vezetés tetszését. Nem is csoda, a pártelit felvilágosultabb része s különösképpen Aczél György maga semmire sem volt büszkébb, mint a híres alkotókkal, írókkal, művészekkel fenntartott bensőséges, jó viszonyára. S Nagy Bálint meg a nyomában más szetások, épp ezt készültek megzavarni!” Nagy Bálint persze, nem csak szetás, hanem Beszélő-alapítói minőségében is elég sok mindent és elég sok mindenkit megzavart, mint NWA másik írásából (is) tudjuk: „Szerencsére, a szamizdat írói – egyszemélyi bölcselők, alanyi költők, magánfilozopterek – idejében átengedték az organizációt a náluk rendszeresebb, fegyelmezettebb mérnöki elméknek: az előállítás egész folyamatáért már egy építész, Nagy Bálint volt a felelős, az elosztás, szállítás, értékesítés parancsnoktisztét egy másik építészmérnök, Miklóssy Endre kapta.”
Mindezek után csöppet sem meglepő, hogy Bálint, jó húsz évvel a Szeta-akciózások, Beszélő-alapítás után, saját „építőművész, ácsmesteri” pályafutásának harmincadik évében, immár galériaipari vállalkozóként zavarta meg a pesti kulturális állóvizet: az N&n galériával háromhetente megkerülhetetlen bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy az építőművészet nélkül mit sem érünk mi, „egyszemélyi bölcselők, alanyi költők, magánfilozopterek”, egyszersmind arra is persze, hogy az építőművészet se ér hajítófát se „nélkülünk”. A „Hajós utca” mára a maga egyáltalán nem szabályszerű vernisszázsaival építészek, fotósok, festők, szobrászok, literátorok igazi jó – immár nem konspirált, sőt tömeges – találkahelyévé vált. Az pedig már csak a ráadás, hogy mi itt hónapról hónapra megoszthatjuk olvasóinkkal, kit-mit zavart meg épp – ahogy megint csak Nagy W. András írta egyszer – Nagy Bálint, „a legmakacsabb Beszélős”.
Ezúttal a jubileumi „Nagy Bálint és az N&n 1971–1991–2001” című, októberi kiállítást mutatjuk be. A http://www.nagybalint.hu [2] oldalon persze jóval több minden látható.
Hivatkozott cikkek
- Kultúra [8]