Pest szabad királyi város, 1868. A városi közgyűlés január 20–23-i ülésén a piacok átalakításáról és árucsarnok építéséről határoz.
Budapest 1897. február 15. este 8 óra. Megnyílik az I. sz. Központi Vásárcsarnok a Vámház téren, a II. sz. vásárcsarnok a Rákóczi téren, a III. sz. vásárcsarnok az István (ma Klauzál) téren, a IV. sz. vásárcsarnok a Hunyadi téren, az V. sz. vásárcsarnok a Hold utcában, a VI. sz. vásárcsarnok a Bomba (ma Batthyány) téren.
Budapest, 1904. Újabb vásárcsarnok-építési program készült, mely javaslatot tett egy, a Lehel téren álló fedett csarnok építésére is.
Budapest, 1999. március: „A Lehel piac teljes területén csarnok épül – határozott a XIII. kerület képviselő-testülete. (...) Képviselői javaslatra került a határozatba az, hogy a beruházást kiemelt jelentőségűként kezelik, ezért annak aktuális ügyeiről Dorogi Gabriella alpolgármester minden hónapban köteles tájékoztatni a képviselő-testületet.”
(Népszabadság, 1999. március 13.)
Budapest, 2002. február. Megkezdődik a Lehel téri csarnok műszaki átadása.
Élet
„Az előrelátóbb kofák ki is fakadtak annak idején a veszedelmes újítás ellen, s megjósolták, hogy nem jó vége lesz még ennek. S íme, a jóslat beteljesedett: megszűnt a piac, felállott a vásárcsarnok.”
(Vasárnapi Újság, 1897)
„Eddig legalább oda ülhettünk, ahova akartunk, most meg numerusokat kapunk, mint az utcaseprők! Gyalázat!"
(Fővárosi Lapok, 1896/315.)
Mégsem zárt be a piac a Lehel téren – „Felbőszült kofák tömege követelte a kapuk megnyitását. Az árusok februárig maradhatnak, ugyanis a kereskedelmi és iparkamara szerint sincsenek meg az engedélyek és a feltételek a piac bezárásához.”
(V. Z., Magyar Hírlap, 2000. január 4.)
Tüntetni fognak a Lehel piaci kereskedők – „Nagyobb szabású tüntetésre készülnek a Lehel piacot elhagyni kényszerülő kereskedők és kistermelők (...) Az aláírásokat gyűjtő MIÉP illetékes képviselője szerint félő, hogy a Duna Plaza érdekköréhez tartozó befektetői kör vagy egyéb multinacionális cég kaparintja meg az újjáépülő Lehel csarnokot.”
(Balavány György, Magyar Nemzet, 1999. december 28.)
Nyugtalan hamvak – „Ismer-e ebben az országban még meggyalázatlan földet? – A szó tág értelmében nem ismerek. Hiszen mondjuk a Lehel piac is egy valamikori temető helyére épült – ha jól tudom. Tehát ilyen értelemben nincs meggyalázatlan föld.)”
(Friderikusz Sándor interjúja Rajk Lászlóval, 168 óra, 1989. július 18.)
Temető a Lehel piac alatt? – „Miként lapunk elsőként jelezte, feltételezhető, hogy a Lehel piac területe alatt egy régi zsidó temető maradványai vannak. A Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Zoltai Gusztáv kedden tájékoztatja a XIII. Kerületi Önkormányzatot arról, hogy a rabbiság jelenlétében próbaásásokat kívánnak végezni.”
(Balavány György, Magyar Nemzet, 2000. február 26.)
Bezárt a Lehel piac – „Valószínűleg nem hátráltatják a három hónap múlva kezdődő beruházást a környéken lévő zsidó temető felkutatására irányuló erőfeszítések sem. Egy 1811-es térkép tanúsága szerint a környéken két zsidó temető volt, felbolygatásuk sértené a felekezeti hagyományokat – ám valószínűleg egyik sem esik a Lehel téri építkezés útjába.”
(HVG, 2000. március 4.)
„Egy kurta hét elég volt, hogy bebizonyosodjék, hogy milyen hasznavehetetlenek a vásárcsarnokok. (...) Budapest elemi csapása a vásárcsarnok!”
(Ország Világ, 1896)
„Ahelyett, hogy a csarnok rideg külsejéről írnék, meg fogom keresni a lelket ezekben a cifra épületekben.”
(Fővárosi Lapok, 1896/315.)
Piackutatás a Lehelen – „Háromszintes csarnok kerül majd a Lehel piac helyére, lesz benne gyümölcsmosó, lift, rejtett világítás, bankjegykiadó automata. Talán még egy szökőkutat is felállítanak a közepére, mereng a lehetőségeken egy aktatáskás férfi. És vécét, ami füttyszóra öblít, toldja meg valaki bőrkalapban. Meg mozgólépcsőt, ami a mennybe visz.”
(Falusy Zsigmond, Népszabadság, 2000. március 3.)
Élet – „Ámde miközben a koronát átköltöztették, államiságunk valódi jelképe, a Lehel piac a helyén maradt. Február végéig. Aztán költözés az ideiglenes piacra két sarokkal odébb, majd az új csill-vill megacsarnokba, majd ki tudja, tán irány a Parlament vagy a budai Vár. (...) A Lehel piac azért államiságunk szimbóluma, mert szemmel láthatóan ezer éve létezik, és nem ám csak úgy, valahol a Kárpát-medencében, hanem konkrétan ott, a templom mögötti trolimegálló és a Bulcsú utcai ukrán Adios tornacipőárus között, egyszerre tükrözvén állandóságot és változást. (...) Most azonban veszély fenyegeti ezt a közepesen befogadó kis közeget, a kilakoltatás és bezárás Damoklész-kardja lebeg a Lehel tér és tágabb agglomerációja fölött. (...) A lázadás végül elmaradt (...) A médiabarát és nagyon magyar hőbörgésen túl végül nem sok történt, minden fél a másikat hibáztatja, amúgy meg szinte minden marad, ahogy mindig is volt: Magyarország a millennium hajnalán.”
(–sl–, Élet és Irodalom, 2000. január 7.)
Tervpályázat
„A vásárcsarnokok intézményének a közélelmezési viszonyok javítására való rendkívüli fontosságát felismerve, Budapest székes főváros tanácsa majd egy évtizeden át foglalkozott a vásárcsarnokok létesítésének eszméjével, míg végre a hosszas tárgyalások végeredményeképpen, 1892 nyarán nemzetközi tervpályázatot hirdetett egy, a sóház telkén emelendő központi vásárcsarnok épületére. A pályaművek közül a bírálóbizottság három egyenlő díjjal Pecz Samu műegyetemi tanár, Escante és Gourmez párisi építészek, valamint Auger és Preil lipcsei czég terveit tüntette ki. A részletes tervek és költségvetés elkészítésével Pecz Samu tanár bizatott meg, ki hosszabb külföldi tanulmány után készült el e munkájával s a főváros közgyűlése 1894. február 24-én a központi vásárcsarnok építési összegét 1.800,000 forintnyi előirányzattal megszavazta.”
(Markó Miklós, Vasárnapi Újság, 1896/47.)
Elfogadták a megvalósíthatósági tanulmányt a Lehel téri piac fejlesztésére – „A képviselő-testület 41/1997. (III. 25.) sz. határozatának megfelelően a XIII. kerületi polgármesteri hivatal meghívásos tervpályázatot tartott a Lehel téri piac rehabilitációja tárgyában. (...) az öt felkért tervező közül négy, továbbá egy meg nem hívott pályázó nyújtott be értékelhető dokumentációt. (...) a bizottság a benyújtott pályázatokat két fordulóban értékelte és két tervcsomagot fogadott el továbbfejlesztésre. (...) A piaci csarnok változat vonatkozásában az ad hoc bizottság megvalósíthatósági tanulmány elkészítését célzó megbízás kiadásáról döntött, melyet a Köztigon Kft. (Rajk László vezető tervező, a szerk.) kapott meg. (...) A jelenleg érvényes részletes rendezési tervvel összhangban álló tervjavaslatok közül a Típustervező Intézet (Gerő Balázs vezető tervező, a szerk.) által benyújtott pályázatot tartotta a bizottság továbbfejlesztésre érdemesnek. (...) A XIII. kerületi önkormányzat képviselő-testülete decemberi ülésén a „B” variáció (Rajk László pályázati munkája, a szerk.) mellett döntött.
(XIII. Kerületi Hírnök, 1998. január)
Átadás
„A vásárcsarnokok az ezredéves ünnepekre nem készülnek el. Sem az építkezést be nem fejezik akkorára, sem a szabályokat el nem készítik. A főváros legközelebbi közgyűlésén e miatt interpelláczió is lesz.”
(Fővárosi Lapok, 1896. január 29.)
Karácsonyra kész a Lehel csarnok – „A nagy viharokat kiváltó Lehel téri piac bontását követően rohamléptekkel épül a Lehel csarnok. Az alapozással a kivitelezők már elkészültek, és a földfelszín alatti részek után kezdődhet a majdani létesítmény falainak fölhúzása. A beruházók ígérik, idén karácsonykor már az új csarnokban vásárolhatnak az emberek.”
(Népszava, 2001. április 13.)
Csak jövőre adják át a Lehel csarnokot – „Az építkezés elhúzódása károkat okoz a kerületi polgároknak – reagált a tegnapi tájékoztatón elhangzottakra a kerületi Fidesz-frakció vezetője. (...) aki szerint kérdéses, hogy a tervezést hibázták-e el, vagy a kivitelezéssel adódtak gondok.
(Haraszti Gyula, Magyar Nemzet, 2001. október 17.)
„Hónapokkal ezelőtt, daczára minden hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos czáfolatoknak, fenntartottuk azt az állításunkat, hogy a vásárcsarnokokat ez évben nem nyitják meg. A közélelmezési ügyosztály (...) a megnyitást május
1-re, majd augusztus 1-ére, végül pedig október 15-ére hirdette, de ezeket a határidőket sorra önmaga czáfolta.”
(Egyetértés, 1896. szeptember 5.)
Csak jövőre lesz kész a Lehel téri csarnok – „November 25-e helyett várhatóan csak január végén vagy februárban adják át az új Lehel csarnokot. Az építkezést a tervezés és kivitelezés lemaradása miatt nem sikerült időben befejezni. (...) Az engedélyeket azért nem tudtuk időben megszerezni, mert amikor a tervezőink kivonultak, a leendő üzlethelyiségeknek még a falai sem álltak – reagált Agárdi László, a Lehel piaci kereskedők érdekvédelmi egyesületének vezetője.”
(Rusznák Gábor, Metro, 2001. október 12.)
„A vásárcsarnokok megnyitása, ugy látszik, nem sokára meg fog történi. A minisztérium intézkedett, hogy a karácsonyi vásárra oly fontos tejvásár miatt a tejtermelékek osztálya megnyittassék. (...) Most már javában folynak az előkészületek a csarnokok megnyitásához. A próbavilágitást naponta eszközlik. A csarnok áruasztalait és halkádait mintegy hatvan napszámos asszony surolja és tisztogatja, a mázolók is már elvégezték utolsó munkájukat. Az építési vállalkozók már e napokban adják át hivatalosan az épületet a fővárosnak.”
(Magyar Estilap, 1896. december 4.)
Csarnok
„A főbejáraton át, a Vámház-körút felöl a csarnokba érkezve, a főcsarnok
könnyű vasszerkezete világosan áttekinthető. A 20 méter szélességű főhajóba két oldalt mellékhajók nyilnak. (...) A falak mentén a hús-árúlóhelyek vannak, melyek a tisztán tarthatás végett átlag 2 méter magasságig fehér fayence burkolattal vannak ellátva. Ezek, valamint a szabadon álló hús-árúlóhelyek átlag 4 1/2-5 négyzet méter területüek, erős sodronyháló falakkal készített rekeszekből állanak és tolóajtóval elzárhatók. (...) Ideiglenes, egy-egy napra szolgáló részleges árúhelyekre van a 9 méter széles kocsiút felhasználva, melynek 4 cm vastag aszfaltburkolatából, rézgombok és rézszámok segélyével négyszögméter beosztás készíthető, olyan formán, hogy a közlekedésre 3,5 méter széles út marad. (...) A főcsarnok négy határfala mentén átlag 6 méternyi magasságában a földszint felett 6 méter széles karzat készült. (...) A karzatra a pinczéből, illetőleg a földszintről négy nagyobb és három kisebb villamos felhúzógép szállítja az árúkat, kis kézikocsikon az azokat toló munkásokkal együtt. A földszintről a karzatra a pincze kőlépcsőinek folytatásaképen széles vaslépcső vezet kényelmes emelkedéssel tölgyfa-fokokkal.”
(Markó Miklós, Vasárnapi Újság, 1896/47.)
Félidőben a Lehel csarnok – „Az új élelmiszercsarnok Váci úti impozáns, attraktív frontja a lengőajtósornak köszönhetően teljes hosszában nyitható lesz, így – hasonlóan a régi piac elrendezéséhez – a vásárlók közvetlenül a csarnoktér belsejébe juthatnak, melynek két kereskedelmi szintjén mintegy 318 üzletben, 6250 m2 alapterületen, többségében élelmiszert árusító boltok helyezkednek el. (...) A metróaluljáró-szinten nyíló »kispiac« 25 üzletében, amely éjjel-nappal, de legalább a metró üzemideje alatt nyitva tart majd, kicsiben minden megtalálható, amit a csarnokban árusítanak a kereskedők.”
(Népszabadság, 2001. június 27.)
„A csarnok két oldalról van világítva, s a nap bármely szakában egyenletes, kellő világítást nyer. (...) De nem csupán a világítás tette czélszerüvé a csarnoktetők ezen egymás fölé rendelését, hanem a czélszerü szellőztetés is. Azonkívül oldalt szellőztető ablaksorok készültek, melyek emelő vasszerkezettel szabályozhatók és igy a csarnok lehető tökéletes szellőztetését biztositják.”
(Markó Miklós, Vasárnapi Újság, 1896/47.)
Csarnokok és piacok – „Fontos szempont volt a csarnok tervezésénél, hogy világos legyen a belseje. Az acélszerkezet közé és a kupolába olyan üvegszerű, de törésbiztos anyagok kerültek, amelyek a természetes fény beáramlását biztosítják. Jellegében tehát visszaköszön a Nyugati pályaudvar külleme.”
(Budapesti Piac, 2001. október 3.)
Épület
„A központi vásárcsarnokot, mint műépítészeti jelességet, méltán megcsodálták az ezredévi kiállítást megtekintő külföldi technikusok is.”
(Markó Miklós, Vasárnapi Újság, 1896/47.)
Szép és rossz épületek, irányzatok – „(...) a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem auditóriumát, amelyet Makovecz Imre tervezett, és ami egy nagyon értékes és nagyon gazdag épület, de elképesztően ellentmondásos alkotás, amit ugyanúgy végig kéne elemezni, mint például a Harmonia Caelestist. Mivel egy főműről van szó, végig kéne beszélnie az egész magyar értelmiségnek, kinek-kinek a maga pozíciójából, ugyanúgy, mint a Rajk László-féle Lehel téri piacot, ami a maga nemében megint egyfajta extremitás.”
(Balogh Gyula interjúja Bojár Iván Andrással, Magyar Hírlap, 2001. december 29.)
Utóirat:
Eklektika
A sohasem múlt varázsa – „Elképesztő dolog a budapesti eklektika. Akkor történelmi anakronizmus, silányság volt. Ma viszont az emlékezet fenntartója, értékhordozó. Romként is gyönyörű.”
(Makovecz Imre Szegő Györgynek, Magyar Hírlap, 1996. január)
Radikális eklektika
„Barokkot vagy modernet tervezni egyforma kihívás. Mindkettő egy absztrakt rendszer végigvitele, kizárólag csak türelem és kitartás kérdése. Ha az egyik giccs, úgy a másik is az. Itt a tervezői gondolat nem lehet eredeti, csak a rendszer (a stílus) az.
Az eklektika mindenki számára az eredetiséget kínálja. A tervező nem egy rendszeren belül gondolkodik szolgai módon, hanem különböző rendszerek logikájával bíró elemek halmazát szervezi egy új rendszerré. Az eklektika minden alkotó számára radikálisan újat kínál.”
(Rajk László, Radikális eklektika, 2000, Jelenkor)
(Összeállította: R. J.)
A Nagyvásárcsarnokról szóló korabeli cikkek forrásai:
Budapesti Negyed 10. szám – 1995. tél: Budapest 1896–I.
Nagy Gergely – Szelényi Károly: Budapesti Vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig (1997)
Hivatkozott cikkek
- Kultúra [7]