„A gyerekeknek is joguk van ahhoz, hogy sokszínű, változatos műsort kapjanak a televízióban, és ha zömmel családi programokat néznek is, igazán a kifejezetten nekik szóló műsorokat élvezik és értékelik” – mondta a közelmúltban a televízió- és rádióműsorok színvonala felett őrködő Broadcasting Standards Commission elnöke, abból az alkalomból, hogy a testület áttekintette a brit televíziók gyermekműsorait, és megállapította, hogy e műsorokban – tisztelet a kivételnek – drámaian csökkent a dokumentumműsorok, oktatási célú, irodalmi és szórakoztató produkciók aránya, és egyre több a (néha vitatható színvonalú, többnyire amerikai) rajzfilm. A színvonal romlásában közrejátszik a műholdas és digitális csatornák számának ugrásszerű növekedése is, a növekvő verseny és a profitkényszer miatti költségtakarékosságot pedig leginkább a saját gyártású műsorok sínylik meg.
Ráadásul itt most nem részletezhető okokból Nagy-Britanniában a műholdas és kábeles műsorszórás nem is tudott annyira elterjedni, mint Európa más részein, a digitális televízió térhódításának pedig a britek masszívan ellenállnak, mert drágának tartják a vevőkészülék, illetve a dekóder és a külön digitális műsorcsatornákért fizetendő díjcsomagok költségeit. Emiatt a legtöbb digitális csatorna súlyos anyagi gondokkal küzd, ami ismét csak a legolcsóbb megoldások keresésére ösztönzi őket, így gyakran az olcsó import rajzfilm jelenti számukra a legegyszerűbb megoldást a műsoridő megtöltésére.
Ezen a tendencián kívánt változtatni a BBC, amikor két új digitális csatornát is útjára bocsátott, kifejezetten gyerekeknek. A CBBC és a CBeebies negyvenmillió fontos költségvetésből működik, sem hirdetés, sem szponzorálás nincs a két csatornán.
A kereskedelmi gyerekcsatorna, a Nickelodeon szóvivője szerint ezzel a BBC egy már amúgy is zsúfolt piacra lépett be, és félő, hogy a már létező programokat fogja másolni. Az ITV kereskedelmi csatorna szóvivője is azt hangsúlyozta, hogy új, a meglévőtől jól elkülöníthető jellegű műsorokra és megfelelő szabályozásra van szükség.
„Gyerekcsatornákból nincs hiány, ám igenis hiányzik a programok változatossága” – reagált a bírálatokra a BBC gyerekműsorainak igazgatója, Nigel Pickard. „Versenytársaink jó munkát végeztek, ám ők főként amerikai importműsorokat, zömmel rajzfilmeket vetítenek. Mi óriási mennyiségű saját gyártású, kifejezetten a brit közönségnek szánt műsorral jelenünk meg.” (Erre már csak azért is szükség volt, mivel a média ügyeiben illetékes Kulturális, Média és Sportminisztérium szigorú kritériumokhoz kötötte, és csak kellő garanciákkal alátámasztva engedélyezte az új BBC-gyerekcsatornák működését, éppen azért, hogy a BBC ne menjen el a könnyebb ellenállás irányába, és olyan saját gyártású, értékes, a szó legtágabb értelmében ’közszolgálati’ programokat készítsen, melyeket a gyerekek a kereskedelmi televízióban nem találnak meg.)
A BBC digitális gyerekcsatornáiról annyit, hogy a CBeebies csatorna a hat éven aluliakhoz szól. Műsorait négyórás blokkokban szerkeszti, ezek folyamatosan ismétlődnek. Minden órában van egy iskola-előkészítő sorozat (a Teletubbies vagy a Tweenieshez hasonló jellegű), és mindegyik blokk meseórával zárul. A csatorna mutatta be az első gyerekeknek szóló „szappanoperát”, Applecross címmel, amely egy képzeletbeli skót falucskában játszódik, és a falu lakóinak életéről szól – persze gyermekszemmel. Ezen túl a műsorvezetők élő beszélgetése ad keretet az animációs és bábjáték „betétműsoroknak”.
A másik, a CBBC csatorna a 6-13 éves korosztályé, és a digitális műsorszórás technikai lehetőségeit kihasználva interaktív és online lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerekek bekapcsolódjanak a műsorokba.
Hétköznaponként az adás az Xchange nevű magazinműsor-sorozattal indul és zárul. A csatorna történetének ez a legnagyobb vállalkozása – két évre 1040 epizód elkészítését rendelték meg. Ezen túl naponta egy óra irodalmi alapú tévéjáték, egy óra vígjáték/humor és egy óra popzenei műsor is szerepel az étlapon. Természetesen naponta több órányi „iskolatelevízió” jellegű műsort is bemutatnak. (Ezeket korábban a BBC két analóg csatornáján csak éjszaka tudták vetíteni, az iskolák ezeket videóra vették, és úgy használták fel. A műsorok bővülése így a családokon kívül az iskoláknak is jó hír lett).
A gyerekeknek szóló tévéhíradó, a Newsround, amely nemrégiben a legjobb gyerekműsor díját kapta a brit televíziós fesztiválon, e csatornán naponta hét alkalommal jelentkezik hírösszefoglalóval.
A BBC két másik analóg csatornáján természetesen továbbra is vetítik az eddig megszokott gyermekműsorokat, pl. a Blue Peter magazint, amely évtizedek óta fut, egész generációk nőttek fel rajta. (A két csatorna indulása alkalmából egyébként a BBC1 és BBC2 gyermekműsorainak vizuális megjelenését is korszerűsítették, „átfazonírozták”, hogy összhangban legyen a két új, digitális csatorna stílusával. Természetesen ugyanígy felfrissültek a BBC internetes honlapjának gyermekoldalai is. Már e honlapokon is imponáló mennyiségű és színvonalú információ található, érdemes itt is körülnézni. A már említett Newsround is folyamatosan frissített hírszolgálattal jelentkezik a gyerekek honlapján.)
Természetesen az a tény, hogy e két új BBC-csatornán nem jelenik meg reklám, korántsem jelenti azt, hogy a BBC saját gyártmányú műsorait nem hasznosítja kereskedelmi szempontból. E műsorok eladása komoly bevételt hoz: a brit gyerekek körében is rendkívül népszerű Teletubbies című sorozat egyes epizódjait eddig 120 országba adta el a BBC. A sorozatot, amelyet Londonban néhány évvel ezelőtt mutattak be, eddig 36 különböző nyelvre ültették át, és több mint egy milliárd néző látta Legutóbb az orosz állami televízió, az RTR vette meg a sorozat mind a 365 epizódját. (Az orosz premiert az új idők szellemében a moszkvai Vörös tér szomszédságában lévő egyik áruházban hatalmas partival ünnepelték, és az orosz nézők vásárolhattak is a népszerű figurákból – ilyesmi Oroszországban korábban nem volt szokás.)
A BBC gyermekműsorainak bővülése eddig még nem gyakorolt drámaian pozitív hatást a televíziós vetélytársak műsorainak színvonalára, és a kereskedelmi csatornákra háruló kényszerek miatt ez nem is igazán remélhető. Ám a gyerekek nem csak gyermekműsorokat néznek, ezért a szakértőket aggasztja, hogy a nem kifejezetten gyerekeknek szóló műsorokban egyre inkább eluralkodik a verbális és a képi durvaság, az erőszak. És mivel a brit családok 70 százalékában több televízió is van, és sok gyerek saját szobájában gyakran naponta több órát is egyedül tévézik, anélkül, hogy szülei látnák, mit is néz, félő, hogy a felnőtt világ erőszakos képei a gyerekek világába is benyomulnak, igen rossz hatást gyakorolva a fiatalokra, ezt pedig a pedagógiailag legtökéletesebb gyermekműsorok sem tudják ellensúlyozni.
A gyerekműsorok egyébként a napokban más összefüggésben is a brit politikusok érdeklődésének homlokterébe kerültek. Egy képviselő egyéni indítványként törvényjavaslatot nyújtott be, amellyel azt szeretné elérni, hogy a kereskedelmi televíziókban tiltsák be a csokoládé, keksz, chips, kóla, hamburger, üdítő és egyéb, a gyermekek által kedvelt ételek- és italok reklámozását a gyermekműsorok közti reklámblokkokban. Ezek ugyanis rikító vizuális megjelenésükkel és fülbemászó dallamukkal megragadnak a gyerekekben, és olyan termékek fogyasztására ösztönzik őket, melyek károsak az egészségre, és később sok betegség okozói lehetnek. (A Sustain nevű, mintegy száz szervezetet tömörítő csoport egyenesen azt szeretné elérni, hogy semmilyen ételreklám ne szólhasson a gyermekekhez…)
A gyermekeknek szóló televízió-műsorokon túl érdemes volna szót ejteni a gyermekszínházakról, illetve a múzeumok gyermekeknek szóló kínálatáról is, mert e területen nagyon sok a pozitív példa.
Végül megemlítem, hogy az utóbbi néhány évben a brit kormány részéről határozott törekvés tapasztalható arra, hogy a kulturális intézmények finanszírozásában „pántlikázott” pénzekkel garantált költségvetési támogatást nyújtsanak a gyermek-közművelődési programokhoz. Ma már szinte minden színháznak van külön oktatási csoportja, amelynek célja, hogy színházlátogatókat neveljen a gyerekekből. A Covent Garden opera felújításakor létesített stúdiószínpad pedig egy olyan operával nyitotta meg kapuit, melyet a gyerekek írtak és mutattak be, sőt még az előadást népszerűsítő plakátokat is ők készítették. Ugyancsak a Covent Garden stábja készítette azt a multimédiás oktatóprogramot, mely az opera műsorához kapcsolódva lehetővé teszi, hogy az adott darab rendezőjeként, díszlet- és jelmeztervezőjeként is kipróbálják magukat a gyerekek a virtuális színpadon. A program egyénileg, de akár egy egész iskolai osztályban is jól használható. Hasonló „outreach” programot működtet a kortárs táncművészet fellegvára, a Saddler’s Wells színház is.