Skip to main content

Tóth Vali

Tóth Vali: Jane Austentől a Spice Girlsig

avagy a brit művészetfinanszírozás rejtelmei
Epizódok a pénzkérés történetéből


Mottó 1:
„A koncerttermek, a modern könyvtárak, színházak és megfelelő központok biztosításával azt szeretnénk elérni, hogy polgáraink a nemzet kulturális örökségéhez teljes körűen hozzáférhessenek.”
1946 – John Maynard Keynes beszéde az új testület, az Arts Council működésének alapelveiről

Mottó 2:
„A brit turizmusnak az a kultúra, mint ami Spanyolországnak a napfény.”
1985 – William Rees-Mogg, az Arts Council elnöke

Mottó 3:
„Kultúránknak nem része, hogy egy kulturális politika fogalmi rendszerében gondolkozzunk.”









Tóth Vali: Gyerekcsatorna-töltelékek

Írások a gyerekkultúráról


„A gyerekeknek is joguk van ahhoz, hogy sokszínű, változatos műsort kapjanak a televízióban, és ha zömmel családi programokat néznek is, igazán a kifejezetten nekik szóló műsorokat élvezik és értékelik” – mondta a közelmúltban a televízió- és rádióműsorok színvonala felett őrködő Broadcasting Standards Commission elnöke, abból az alkalomból, hogy a testület áttekintette a brit televíziók gyermekműsorait, és megállapította, hogy e műsorokban – tisztelet a kivételnek – drámaian csökkent a dokumentumműsorok, oktatási célú, irodalmi és szórakoztató produkciók aránya, és egyre több a

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon