Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. június, Évfolyam 8, Szám 6

Háy János: Édes eszköz

Révész Sándor:

: Kronológia

Mihancsik Zsófia: „Nem kell heveskedni”

Bánlaki Györggyel, a Magyar Atlanti Tanács alelnökével Mihancsik Zsófia beszélget

Kornai János: Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében

Gondolatok a Collegium Budapest „Honesty and Trust” kutatásának alapján

Balázs László Kristóf: Nem hasad tovább?

Paks, és ami utána van

Bernáth Gábor: Hozott anyagból

A magyar média romaképe

Révész Béla: „Az osztályharc szellemében társadalmi egység nem fog kifejlődni”

Az ellenzéki sajtó kezdetei az ötvenes években – Orwell ürügyén

Ungváry Krisztián: Kik azok a nyilasok?

Dalos György: A halálbamenő élettársa

Bazsányi Sándor: Mit ér az ember, ha szerző(nő)?

Gábor György: Kereszt(?)utak Európában

Radnóti Sándor: Portrait X

Maurer Dóra tanítványainak kiállítása, Goethe Intézet

Eörsi István: Zárt térben

Csuhai István: Eörsi István: Megírt gondolatok

Békés Pál: „Túl szép ez nekik”

Boldizsár Ildikó: A gyermekirodalom nagykorúsodása

Novák János: Gyerekszínház – körül, belül

A gyerekszínház mint a színházi megújulás és a boldogabb felnőtt-gyerek viszony megtapasztalásának igazi terepe

: Rémálom?

: „A gyerekek az igazat akarják”

Farkas Eszter: Innen szép győzni!

Gyermekműsorok: a közszolgálati televíziózás árvagyerekei

: A gyerektelevíziózás chartája

Tóth Vali: Gyerekcsatorna-töltelékek

Sinkó István: Kinek mit rejt a kép?

A vizuális kultúra gyermekszemszögből

Kalmár István: A szöveg, ha álom

Ambrus Judit: Lajos, Fülöpke és a Leszmedve

Az Állatkertről és kiadványáról

Jill Cries: De minek nekem fűnyíró?

Internetes oldalak gyerekeknek

Háy János: Az idő fölemelt ujjáról

Johann Till - Koncz Lajos: Vita: Borsody István és a sváb kitelepítések

: Egy (anonim) kulturális menedzser sirámai

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon