„A mai gyerekek szappanoperákat néznek. Aktívan szemlélik a felnőttek életét. Ahogy mindig is tették. Át fogják venni a „felnőtt szerepet”, minden, amit tőlünk látnak, jelentőséggel bír. Mindent, amit látnak, eljátszanak. És mi jellemzi a felnőtteket a szappanoperákban?
Hűtlenség, alkoholizmus, üzleti élet, borzalmas konfliktusok, etnikai tisztogatás, tőzsde és részvények, pornográfia.
A szappanoperák világa esti mesékké válik...”
„Az a fajta színház inspirált engem a 60-as évek végén, amelyik a világot és utópiáit akarja bemutatni az óvodáknak, együtt érezve a gyengékkel. A színház a gyereken keresztül akarta megváltoztatni a világot. Ez a gyerek egyfajta heroizálásához vezetett a drámában, a gyerek emancipált, illetve neoromantikus látásmódjához, ahol a gyermeki erő és ártatlanság mutatja meg a felnőtteknek a helyes utat.”
„Továbbá, amikor elkezdtem gyerekszínházzal foglalkozni, a gyerekkor koncepciója azzal a romantikus eszmével volt átitatva, hogy a gyerekeket a felnőttek problémáival szemben áldott tudatlanságban kell tartani. De a gyerekek mindenen túl könnyen átlátnak.”
„Az én különlegesen intellektuális anyám, aki a film cenzorálása és tabuk ellen kampányolt, megtiltotta nekem, hogy bizonyos Andersen meséket elolvassak. A tiltások teljesen önkényesek voltak. Ami épp a szülőknek eszébe jutott. Úgy, mint ma. A világ ugyanolyan borzalmas hely. És a gyerekek felnőnek, és a szüleik félelmein keresztül látnak. Talán ezért vagyunk folyamatosan szemtanúi a gyerekszínház felnőtteknek-típusú színház visszatérésének? Míg a felnőttek a gyerekkorba vágyódnak vissza, mi úgy ítéljük, hogy minden valódi problémára rákérdező mű gyerekeknek való előadás.”
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 46 hét
10 év 19 hét
10 év 23 hét
10 év 23 hét
10 év 24 hét
10 év 25 hét
10 év 25 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 28 hét