Mi jár a gyerekeknek?

Jill Cries: De minek nekem fűnyíró?

Internetes oldalak gyerekeknek
Írások a gyerekkultúráról


Édes Sünike, felfogtam, Neked van, nekem meg nincs, s vagy kölcsönadod, vagy nem, tertium lehetetlenség, nem kéne ebből ekkora ügyet csinálni. És most nem is akarom előre lejátszani az esetet, non datur és kész. Csak az ötlött a fejembe, bizonyára újfent meghökkensz rajtam majd, hogy füvem nincs, rétem nincs, nem kívánok bérnyesni, akkor mi a fenének nekem az a fűnyíró?

Ennyi a rezümé, ennél többet nem is nagyon fogok tudni mondani, de azért valamelyest kifejtem.


Ambrus Judit: Lajos, Fülöpke és a Leszmedve

Az Állatkertről és kiadványáról
Írások a gyerekkultúráról


Hallott Ön Lajosról? Lajosról, a művészről. S Fülöpkéről? Fülöpkéről, a Világvágyóról. Egyáltalán, gondolt már a Dózsa-féle parasztfelkelésre egy vadaskert szempontjából? Maga szerint mit érzett a krokodil Budapest ostromakor? Ön szerint a víziló melyik fürdőben nyugtatja a napi robottól megfáradt tagjait? S Nelly, a reumás elefánt Miskolctapolcára, Bükkfürdőre vagy Hévízre kapott-e beutalót? Hány tonna banán fogy egy évben az Állatkertben? Hogyan lehet kicselezni egy szerelmeskedni nem kívánó flamingót?

Kalmár István: A szöveg, ha álom

Írások a gyerekkultúráról


„Ahhoz, hogy madarat tudjak rajzolni,
magamnak is madárrá kell változnom.”
(Távol-keleti festőtanítás)



Az illusztráció szó hallatán általában mindenféle, szöveget kísérő díszítő motívumok, iniciálék, szakrajzok, természettudományos magyarázó ábrák, fotók jutnak eszünkbe.


Sinkó István: Kinek mit rejt a kép?

A vizuális kultúra gyermekszemszögből
Írások a gyerekkultúráról


Minden kép rejtőzködő. A legegyszerűbb plakáttól Mona Lisa mosolyáig, a videokliptől a művészfilmig minden, de minden egyes képkocka rejtvény vagy feladvány. Mi, felnőttek küzdünk ezek megfejtésével, gyermekeink szabadon asszociálva megfejtik azokat. Mi értelmezéseket keresünk, nekik viszont nyelvük van hozzá. Nyelvük a képes beszéd. Ha kommunikálnak, akkor szinte mindig vizuálisan kommunikálnak. Firkától a rajzi feladatig, képregénytől a graffitiig.

Könnyű nekik – mondjuk mi, felejtő felnőttek –, hisz valaha mi is így beszélgettünk, míg szavaink írásjellé nem váltak.


Tóth Vali: Gyerekcsatorna-töltelékek

Írások a gyerekkultúráról


„A gyerekeknek is joguk van ahhoz, hogy sokszínű, változatos műsort kapjanak a televízióban, és ha zömmel családi programokat néznek is, igazán a kifejezetten nekik szóló műsorokat élvezik és értékelik” – mondta a közelmúltban a televízió- és rádióműsorok színvonala felett őrködő Broadcasting Standards Commission elnöke, abból az alkalomból, hogy a testület áttekintette a brit televíziók gyermekműsorait, és megállapította, hogy e műsorokban – tisztelet a kivételnek – drámaian csökkent a dokumentumműsorok, oktatási célú, irodalmi és szórakoztató produkciók aránya, és egyre több a

A gyerektelevíziózás chartája


1. A gyerekeknek színvonalas, őket nem kihasználó, kifejezetten nekik szóló műsorokat kell készíteni. Ezeknek a programoknak a legteljesebb mértékben elő kell segíteniük a gyerekek testi, lelki, szellemi fejlődését és a társadalomba való beilleszkedését.

2. A gyerekek láthassák, hallhassák, fejezhessék ki magukat, kultúrájukat, nyelvüket, élményeiket a gyerekműsorokban a televízió segítségével. Ez megerősíti éntudatukat, földrajzi, közösségi, nemzeti hovatartozásukat.

3.




Farkas Eszter: Innen szép győzni!

Gyermekműsorok: a közszolgálati televíziózás árvagyerekei
Írások a gyerekkultúráról


A magyar gyermekműsoroknak valaha rangjuk volt a világban, idehaza pedig generációk nőttek fel Mazsola, Böbe baba, Vízipók, Kukori és Kotkoda, Mekk Elek, Frakk vagy akár a Kockásfülű nyúl (a felsorolás tetszőlegesen folytatható) történetein. Joggal állíthatjuk, hogy ezek a hősök – a gyermekirodalom klasszikus alakjai: Nemecsek Ernő, Alice vagy éppen Micimackó mellett – a magyar gyermekkultúra szerves elemei voltak. Elég, ha a filmek főcímdalának néhány taktusa felcsendül valahol, máris előmasíroznak az emlékeinkből, élükön a már régen felnőttkorba lépett Tévémacival.

„A gyerekek az igazat akarják”


„A mai gyerekek szappanoperákat néznek. Aktívan szemlélik a felnőttek életét. Ahogy mindig is tették. Át fogják venni a „felnőtt szerepet”, minden, amit tőlünk látnak, jelentőséggel bír. Mindent, amit látnak, eljátszanak. És mi jellemzi a felnőtteket a szappanoperákban?

Hűtlenség, alkoholizmus, üzleti élet, borzalmas konfliktusok, etnikai tisztogatás, tőzsde és részvények, pornográfia.


Rémálom?


„A gyerekkor története egy rémálom, melyből csak most ébredünk fel. Minél korábbra megyünk vissza a történelemben, annál kevésbé találunk megfelelő gyerekgondozást, és egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyereket megölték, megverték, kínozták vagy szexuálisan molesztálták. (…) A hagyományos, liberális felfogás, szerződéselméletekre alapozott társadalom működése a családfőt, a homo oeconomicust, aki természetszerűen férfi, tekinti a szerződésképes félnek, és ezzel paradox módon ez a felfogás egy oldalra kerül a konzervatív társadalomelméletekkel.

Novák János: Gyerekszínház – körül, belül

A gyerekszínház mint a színházi megújulás és a boldogabb felnőtt-gyerek viszony megtapasztalásának igazi terepe
Írások a gyerekkultúráról


„Annak ellenére, hogy őszintén igyekeznek a demokratikus együttélés megvalósítására, számukra alapjában véve magától értetődő a gyermek diszkriminációja és jogfosztottsága, mert saját gyermekkori tapasztalataik alapján mást voltaképpen el sem tudnak képzelni.