Skip to main content

Mi jár a gyerekeknek?

Jill Cries: De minek nekem fűnyíró?

Internetes oldalak gyerekeknek
Írások a gyerekkultúráról


Édes Sünike, felfogtam, Neked van, nekem meg nincs, s vagy kölcsönadod, vagy nem, tertium lehetetlenség, nem kéne ebből ekkora ügyet csinálni. És most nem is akarom előre lejátszani az esetet, non datur és kész. Csak az ötlött a fejembe, bizonyára újfent meghökkensz rajtam majd, hogy füvem nincs, rétem nincs, nem kívánok bérnyesni, akkor mi a fenének nekem az a fűnyíró?

Ennyi a rezümé, ennél többet nem is nagyon fogok tudni mondani, de azért valamelyest kifejtem.


Ambrus Judit: Lajos, Fülöpke és a Leszmedve

Az Állatkertről és kiadványáról
Írások a gyerekkultúráról


Hallott Ön Lajosról? Lajosról, a művészről. S Fülöpkéről? Fülöpkéről, a Világvágyóról. Egyáltalán, gondolt már a Dózsa-féle parasztfelkelésre egy vadaskert szempontjából? Maga szerint mit érzett a krokodil Budapest ostromakor? Ön szerint a víziló melyik fürdőben nyugtatja a napi robottól megfáradt tagjait? S Nelly, a reumás elefánt Miskolctapolcára, Bükkfürdőre vagy Hévízre kapott-e beutalót? Hány tonna banán fogy egy évben az Állatkertben? Hogyan lehet kicselezni egy szerelmeskedni nem kívánó flamingót?

Kalmár István: A szöveg, ha álom

Írások a gyerekkultúráról


„Ahhoz, hogy madarat tudjak rajzolni,
magamnak is madárrá kell változnom.”
(Távol-keleti festőtanítás)



Az illusztráció szó hallatán általában mindenféle, szöveget kísérő díszítő motívumok, iniciálék, szakrajzok, természettudományos magyarázó ábrák, fotók jutnak eszünkbe.


Sinkó István: Kinek mit rejt a kép?

A vizuális kultúra gyermekszemszögből
Írások a gyerekkultúráról


Minden kép rejtőzködő. A legegyszerűbb plakáttól Mona Lisa mosolyáig, a videokliptől a művészfilmig minden, de minden egyes képkocka rejtvény vagy feladvány. Mi, felnőttek küzdünk ezek megfejtésével, gyermekeink szabadon asszociálva megfejtik azokat. Mi értelmezéseket keresünk, nekik viszont nyelvük van hozzá. Nyelvük a képes beszéd. Ha kommunikálnak, akkor szinte mindig vizuálisan kommunikálnak. Firkától a rajzi feladatig, képregénytől a graffitiig.

Könnyű nekik – mondjuk mi, felejtő felnőttek –, hisz valaha mi is így beszélgettünk, míg szavaink írásjellé nem váltak.


Tóth Vali: Gyerekcsatorna-töltelékek

Írások a gyerekkultúráról


„A gyerekeknek is joguk van ahhoz, hogy sokszínű, változatos műsort kapjanak a televízióban, és ha zömmel családi programokat néznek is, igazán a kifejezetten nekik szóló műsorokat élvezik és értékelik” – mondta a közelmúltban a televízió- és rádióműsorok színvonala felett őrködő Broadcasting Standards Commission elnöke, abból az alkalomból, hogy a testület áttekintette a brit televíziók gyermekműsorait, és megállapította, hogy e műsorokban – tisztelet a kivételnek – drámaian csökkent a dokumentumműsorok, oktatási célú, irodalmi és szórakoztató produkciók aránya, és egyre több a

A gyerektelevíziózás chartája


1. A gyerekeknek színvonalas, őket nem kihasználó, kifejezetten nekik szóló műsorokat kell készíteni. Ezeknek a programoknak a legteljesebb mértékben elő kell segíteniük a gyerekek testi, lelki, szellemi fejlődését és a társadalomba való beilleszkedését.

2. A gyerekek láthassák, hallhassák, fejezhessék ki magukat, kultúrájukat, nyelvüket, élményeiket a gyerekműsorokban a televízió segítségével. Ez megerősíti éntudatukat, földrajzi, közösségi, nemzeti hovatartozásukat.

3.




Farkas Eszter: Innen szép győzni!

Gyermekműsorok: a közszolgálati televíziózás árvagyerekei
Írások a gyerekkultúráról


A magyar gyermekműsoroknak valaha rangjuk volt a világban, idehaza pedig generációk nőttek fel Mazsola, Böbe baba, Vízipók, Kukori és Kotkoda, Mekk Elek, Frakk vagy akár a Kockásfülű nyúl (a felsorolás tetszőlegesen folytatható) történetein. Joggal állíthatjuk, hogy ezek a hősök – a gyermekirodalom klasszikus alakjai: Nemecsek Ernő, Alice vagy éppen Micimackó mellett – a magyar gyermekkultúra szerves elemei voltak. Elég, ha a filmek főcímdalának néhány taktusa felcsendül valahol, máris előmasíroznak az emlékeinkből, élükön a már régen felnőttkorba lépett Tévémacival.

„A gyerekek az igazat akarják”


„A mai gyerekek szappanoperákat néznek. Aktívan szemlélik a felnőttek életét. Ahogy mindig is tették. Át fogják venni a „felnőtt szerepet”, minden, amit tőlünk látnak, jelentőséggel bír. Mindent, amit látnak, eljátszanak. És mi jellemzi a felnőtteket a szappanoperákban?

Hűtlenség, alkoholizmus, üzleti élet, borzalmas konfliktusok, etnikai tisztogatás, tőzsde és részvények, pornográfia.


Rémálom?


„A gyerekkor története egy rémálom, melyből csak most ébredünk fel. Minél korábbra megyünk vissza a történelemben, annál kevésbé találunk megfelelő gyerekgondozást, és egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyereket megölték, megverték, kínozták vagy szexuálisan molesztálták. (…) A hagyományos, liberális felfogás, szerződéselméletekre alapozott társadalom működése a családfőt, a homo oeconomicust, aki természetszerűen férfi, tekinti a szerződésképes félnek, és ezzel paradox módon ez a felfogás egy oldalra kerül a konzervatív társadalomelméletekkel.

Novák János: Gyerekszínház – körül, belül

A gyerekszínház mint a színházi megújulás és a boldogabb felnőtt-gyerek viszony megtapasztalásának igazi terepe
Írások a gyerekkultúráról


„Annak ellenére, hogy őszintén igyekeznek a demokratikus együttélés megvalósítására, számukra alapjában véve magától értetődő a gyermek diszkriminációja és jogfosztottsága, mert saját gyermekkori tapasztalataik alapján mást voltaképpen el sem tudnak képzelni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon