Skip to main content

Mi jár a gyerekeknek?

Boldizsár Ildikó: A gyermekirodalom nagykorúsodása

Írások a gyerekkultúráról


Még az irodalomtudományban jártas szakemberek közül is csak kevesen tudják, hogy saját tudományágukon belül évtizedek óta létezik egy nemzetközileg elismert szakterület – nevezetesen a gyermek- és ifjúsági irodalom. Míg Nyugat-Európában egyetemi tanszékeket és intézeteket tartanak számon a gyermekirodalom első számú műhelyeiként, Magyarországon sajnos nem tartozik az irodalomtudomány elismert, egyenrangú tartományai közé.

Békés Pál: „Túl szép ez nekik”

Írások a gyerekkultúráról


A magyar kultúra nem különösebben gyermekbarát. Nyersebben fogalmazva: szembeszökő, hogy mennyire nem az. Különösen, ha összevetjük más országok hagyományaival, légkörével. Persze „légköröket” nehéz összehasonlítani, sikamlós talaj, aki ilyesmivel kísérletezik, mérget vehet rá, hogy elcsúszik – bármit mond is, ellenpélda mindig akad. Vállalván a fokozott csúszásveszélyt, megkockáztatok néhány (elnagyolt, itt most bővebben nem kifejtendő) kijelentést.

A magyar kultúra alapállása, mely a XIX.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon