Khmm, elnézést: meglehet, tévedek, és Che Guevara tényleg nem ítélte el az 1956-os forradalmat. Ezen információt készpénznek vettem, amikor ezt olvastam a magyar wikipédia Che Guevara-szócikkében: „Kelet-európai útja során Magyarországon is járt, és találkozott Kádár Jánossal is. Az 1956-os »ellenforradalmat« elítélte.” A szócikk itt egyébként Szegő Iván Miklós Index-béli cikkére hivatkozik: http://index.hu/tudomany/tortenelem/chegue262711/ [2].
Mármost ha történelemhamisítok, mint azt Arató János állítja [3], azt csoportosan, aljas szándékkal követem el, lelkem rajta.
Egyébként meg éppen mindegy, mit mondott ’56-ról ez a diktátorhajlamú terrorista, aki minden 15 év (!) feletti jenkit lelövendőnek tartott. S tökmindegy, hogy egy őt védő ember mit állít róla, ízlésem tiltakozik, hogy vitába szálljak Che kapcsán – nem olyan emberről beszélünk, aki Saulusból Paulus lett.
De azért vicces, hogy ha Che hazaárulónak tartotta Kádárt – mint Arató írja, forrásmegjelölés nélkül, akárcsak én –, miért látogatott el Magyarországra, és találkozott az akasztófa-állítás másik nagy barátjával? Bár azt sem zárom ki, hogy itt járt, és találkoztak.
Tökmindegy, mondom, mert Che szerepét nem ez alapján fogjuk döntő mód megítélni. Miképpen Arató János súlyosan csúsztat akkor is, amikor ugyan elismeri, hogy a kommunistáknak Kubában is menniük kell, de szerinte nem szabad megfeledkezni arról, Castróék miféle problémákat oldottak meg. Szemtanúra hivatkozva (!) szerinte megoldották az egészségügy kérdését, ám ezt a véleményt én nem történelemhamisításnak mondanám, hanem egyszerűen jelenbéli hazugságnak – a szemtanú (és Arató) vajon hová tette a szemét? Nem kell ahhoz Kuba-szakértőnek lenni, hogy tudjuk kábé, mi folyik ott. És ahol a létminimum alatt élnek oly sokan, ahol ordító a szegénység, ahol éheznek is – ott ugyan milyen formában lehet megoldott az egészségügyi ellátás? Mit jelent az egészség fogalma az éhezők esetében?
Nem én kérek elnézést.
Ahogyan Eörsi Lászlótól sem. Mert publicisztikát, könyvkritikát írtam, nem történettudományi értekezést, s effajta cikkben hadd lehessen már az ember rosszmájú is, aki „nevetséges pojácát” csinál a sokak által imádott Che-ből, akinek „módszerei, számos tette” elítélhető, Eörsi László szerint [4].
Csakhogy nem erről van szó, már régen nem. Azt gondolom, hogy a XX. századnak rengeteg rémséges alakja volt, és én nem fogom a körülményeket mérlegelni ahhoz, hogy Hitlert, Sztálint, Rákosit vagy éppenséggel a családom és az én életemet is megkeserítő Slobodan Milošević valamiféle különleges prizmán át nézzem, hiszen a „sajátjaiknak” jót akartak, mások – mi – meg amolyan kollaterális veszteséggé váltunk. Azt gondolom, Che Guevara is e csoport tagja: egy eszme nevében úgy gondolta, lehet gyilkolászni; mert úgy akar másoknak jót, hogy másokat elkezd öldösni, táborba zárni stb. Még mielőtt bárki azt mondaná, az egészről halvány dunsztom sincs: számtalan írásomban megírtam, szégyenemet fejeztem ki amiatt, hogy 1991–92-ben a reguláris szerb hadsereg besorozott tagja voltam, többek közt fogolytábor építésében is részt vettem írnokként, tehát nem értelmiségi elefántcsonttoronyból értekezem, még ha büntetőjogi felelősségem nyilván nincs is.
Ez lassan két évtizede történt. De 2008-ban elég nevetségesnek tartom azt, hogy Eörsi László arra hivatkozik, Che dél-amerikai diktatúrák ellen küzdött. Én nem azt állítom, hogy nem diktatúrák ellen küzdött, hanem azt, hogy ártatlanokat, másképpen gondolkodókat gyilkolászni, megalázni bűn, s arra mentség nincs. Van a szégyen, a megbánás, az alázat, meg van a szakma, és érdekesnek találom, hogy Eörsi László történészként nem veszi figyelembe, hogy egyik fontos megjegyzésem az volt, hogy Che irományai mindenféle jegyzet, történészi előszó-utószó nélkül jelenhetnek meg.
Azzal sem tudok mit kezdeni, amikor Eörsi László azt írja: Che Guevara „tisztán az ideológia megszállottja volt”, nem vált cinikus zsarnokká. Tisztán az ideológia megszállottja? Szobatudós, filozófus? Na ne szórakozzunk már. Emberek lelövetése tisztán ideológia lenne?
2008-at írunk, jelzem még egyszer, már a Lukács-óvoda is rég bezárt, nemhogy a lukácsista eszmék mosdatásának ideje lenne. Ez már rég letárgyalódott, régóta tudjuk, hisszük, hogy semmiféle erőszak nem megoldás, ergo a korábban erőszakot alkalmazókat történelmi távlatból sem mentegethetjük. S habár, azt hiszem, Eörsi László ismeri a probléma filozófiai gyökereit, hadd idézzek Eörsi István egyik cikkéből:
„Kis János idézi Lukács kedves mondatát Hebbel darabjából, a Juditból: »És hogyha Isten közém és a nekem rendelt tett közé a bűnt helyezte volna – ki vagyok én, hogy ez alól magamat kivonhatnám?« Ez a »szennyes kezek« őseredeti kérdésfeltevése, amelyet a mozgalom egyik jövendőbeli teoretikusa még tiszta kézzel fogalmazott meg. 1971 tavaszán megkérdeztem a már halálosan beteg Lukácstól, hogy mit nevezett ő 1919-ben bűnnek. »Há-hát az e-e-erőszakot« – felelte már dadogva, de habozás nélkül.”
- Visszabeszélő [8]