A vöröskeresztes besúgó
Harangi Zoltán 1913-ban született Debrecenben. Vájár szakképzettséget szerzett, majd a vendéglátóiparban dolgozott, később kertészeti főiskolát végzett. Megnősült, házasságából egy gyermek született. Ifjúkoráról még annyit tudunk, hogy 1932-től számos esetben börtönözték be lopásért. 1942-ben súlyos veszélyben forgott az élete: hűtlenség vádjával kötél általi halálra ítélték, ám a büntetését kegyelemből tízéves fegyház főbüntetésre és tízéves hivatalvesztésre változtatták. Politikai jogainak gyakorlását ugyanennyi időtartamra felfüggesztették. (Az ügy részleteiről hiányoznak a források.)1
Rejtély, hogy ilyen előzmények után miként kerülhetett tisztviselői minőségben a svéd követség alkalmazásába, vallomása szerint már 1934-ben.2 1944 júniusában megalakult a Svéd Vöröskereszt, amelynek – javadalmazás nélkül – egyik alapító tagja lett, és november 12-én további bizalmi feladatokat kapott. A Vöröskereszt nyomozó osztályát irányította, így az alkalmazottak előéletét vizsgálta, valamint az intézménnyel kapcsolatos panaszokat bírálta el.3 A Svéd Vöröskereszt – Szálasi hatalomra jutása után, Glück Tibor sebészorvos közbenjárásával – védelme alá vette a Körönd Szanatóriumot (VI. Benczúr u. 4.), ahová svéd védettséggel rendelkező zsidókat utaltak be.
A zsidótörvények bevezetésekor dr. Gedeon Béla, a szanatórium igazgatója és Glück fokozatosan visszahúzódott. A belügyminiszter tanácsára kerestek egy megbízható keresztény orvost, akit előtérbe állíthattak, és Lovassy Stürmer Aurél4 sebészre esett a választás, aki 1937-től dolgozott ott. Nyilas párttagságáról nem tudtak. A német megszállásig jól együttműködtek, de azt követően Lovassy már nem hallgatott rájuk.5
Számos kárvallott és tanú szerint Lovassy mint igazgató főorvos rendre súlyosan megzsarolta a zsidókat azért, hogy bekerülhessenek a szanatóriumba, majd folyvást azzal fenyegetőzött, ha nem fizetnek, eltávolítja őket onnan.6 Közülük többen nem voltak betegek, csak menedéket kerestek. Dr. Sasits Illés alorvos pedig gyakran terjesztett hamis hírt a bekövetkező razziákról, hogy a zsidók elmeneküljenek, és visszatérésükkor újabb összegeket lehessen kicsalni tőlük.7
1944. november 25-én (vagy 26-án) Harangi Zoltán, a Svéd Vöröskereszt alapító tagja feljelentette a Körönd Szanatóriumot Nagyiványi Zoltánnál, a III. kerületi nyilas pártszervezet vezetőjénél.8 Nagyiványi azonnal megbízta Traum János mázolómestert, kerületi pártszolgálat-vezetőt az ügy kivizsgálásával.
Glück Tibor és Gedeon Béla a razzia alatt megszökött.9 Farkas András orvos a nyilasokkal végigjárta a kórtermeket.10 Lovassy szembetűnően baráti viszonyt alakított ki a nyilasokkal, élénken zsidóztak is együtt, nem is próbálta megvédeni az üldözötteket.11
A nyilasok még ezen az éjszakán 40 embert elhurcoltak a III. kerületi pártszékházba (Bécsi út 171.), azokat, akiknek védlevelét szabálytalannak minősítették. Például, ha a dokumentumon csak pecsét volt, aláírás nélkül.12 A foglyokat megverték, 12-13 embert a Dunába lőttek.13
A Svéd Vöröskereszt másnap tudomást szerzett a történtekről, és az intézmény vezetője, Langlet Waldemár maga mellé véve Harangit felkereste Fiala Ferencet, a Miniszterelnökség sajtóosztályának irányítóját, hogy közbejárjanak az elhurcoltak érdekében. Ily módon Harangi (ahogy a jegyzőkönyvekben írták) „kétkulacsosságra kényszerült”. Fiala telefonon arra utasította a III. kerületi nyilas pártszervezetet, hogy szállítsák vissza a szanatóriumba a zsidókat, és hagyják őket, míg az „ügyükben nincs intézkedés”.14
Ezt követően a nyilas vezetők között súlyos vita bontakozott ki, mivel Nagyiványi Zoltán a miniszterelnökség utasítását akarta betartatni, Traum János viszont élesen kikelt ez ellen, de végül visszavitték a zsidókat.15 (Ők ketten már régóta rossz viszonyban álltak egymással, gyakran kerültek hatásköri összeütközésbe. Nagyiványi, a kerület vezetője Eőri Frigyest bízta meg Traum pártszolgálat-vezető telefonbeszélgetéseinek lehallgatásával.16)
December 13-án a nyilasok a Svéd Vöröskereszt központjába is behatoltak, egyenesen odamentek, ahol a munkaszolgálatosok rejtőzködtek. Erről a búvóhelyről csak három ember tudott, köztük Harangi. „Képzeld, kinyomoztam, hogy Harangi kétkulacsos, aki állandóan informálta a nyilasokat az itt folyó eseményekről” – közölte két nappal később Kohányi Kálmán munkatárs dr. Bors Jenővel, a Svéd Vöröskereszt titkárával. „Mindenről, ami nálunk történt, arról tudomást szereztek a nyilasok, még aznap. Amikor Harangit áthelyezték egy másik épületbe [...], semmi konkrétumot nem tudtak már meg a nyilasok.”17
A megszállás idején egy nőt megzsarolt, kirabolt, feljelentett, majd deportáltatta Auschwitzba, ahol meghalt. „Harangi Zoltánnal [amikor] találkoztam, felelősségre nem mertem vonni, mert egy orosz tábori csendőr kíséretében volt, és maga is mondotta, hogy ő jelenleg a GPU szolgálatában áll, mint detektív” – vallotta Rákosi Pál, a tragikus sorsú asszony férje 1945 júniusában a rendőrségen.18
A háború végén a szovjetek által elfoglalt városrészben Harangi nyilasok és volkbundisták után kutatott, és a házkutatások alkalmával kirabolta a lakásokat.19 Egy Palesztinába menekült zsidótól elbitorolta a III. kerületi Darázs utcai lakását.20
Perek, ítéletek
1945 márciusában az MKP VI. kerületi szervezetéhez befutott egy feljelentés a Körönd Szanatóriumban történtekről, s azt onnan – sürgős kivizsgálást kérve – továbbították az Államrendőrség politikai osztályának. Lovassy Stürmert hamarosan letartóztatták, és elindították ellene az eljárást. A zsidók feljelentésével is őt vádolták.
A Népszava április 19-i számában részletezték a tragikus eseményeket, Lovassy embertelenségét. Traum Jánost „többszázszoros gyilkosként említették”, Harangiról nem volt szó, de ezen a napon őt is letartóztatták és kihallgatták – ekkor még csak tanúként – Lovassy ügyében.
Lovassy a tárgyaláson minden vádat tagadott, és azt állította, hogy a rendőrségen súlyos bántalmazással csikarták ki a beismerő vallomásokat. Már július 17-én Jankó Péter elnökletével meg is született az ítélet, ami rögtön jogerőre is emelkedett. Mivel a kihallgatott tanúk közül jóval többet védték, mint (Harangihoz hasonlóan) terhelték őt, Lovassyt felmentették, és szabadlábra helyezték.
Harangit – mint említettük – 1945. április 19-én letartóztatták, és a házkutatás nyomán hét oldalon sorolták fel az általa rablott értéktárgyakat, amelyek egy részét a tulajdonosaik azonosították. Hét tanú vallomása alapján a Népügyészség (Resowszky Sándor, a Népügyészség vezetője és Óhidy Lajos népügyész) nyilas besúgónak minősítette Harangit, és 1945. szeptember 21-én öt évre ítélték.21 (Harangi egyébként ekkoriban is nyomozóként jegyeztette magát. Sólyom László főkapitánytól magánnyomozói iroda felállítására kért engedélyt. Sólyom ezt elutasította azzal az indokkal, hogy már kilencszer büntették, és ismét eljárás van ellene folyamatban.22)
Harangi kihallgatásakor Lovassyt tette felelőssé a zsidók elhurcolásáért. Azt állította, hogy Traum János pártszolgálat-vezető a perében hamisan mentette őt mindkettőjük érdekében, hiszen közös bűneik vannak.23 Emellett több új terhelő bizonyíték is előkerült. Felmerült az is, hogy Lovassy perében valótlan vallomások is keletkeztek, miután Lovassy Stürmerné felajánlotta a kárvallottaknak, hogy megtéríti minden kárukat, csak ne tegyenek terhelő vallomást a férjére.24 Aczél Endre népügyész a per újrafelvételét kérelmezte. Lovassy illegalitásba vonult, csak 1947. április 29-én tudták őrizetbe venni. A tagadását nem fogadták el, mivel konkrétumok híján pongyolának minősítették védekezését, egyezkedési tárgyalásokat folytatott megzsarolt betegeivel, majd bujkált a körözés elől, és még a Gyűjtőfogházban is igyekezett befolyásolni társai vallomásait.25
Mindezek ellenére László Dezső tanácsa26 a zsidók feljelentéséért Harangit jelölte meg bűnösként, így az eredeti ítélet megváltoztatására nem látott jogi alapot. E határozat 1948. február 7-én jogerőre emelkedett.27
A László-tanács ítélete szerint Harangi a Gyűjtőfogház írnokaként a rabtársait folyvást nyaggatta, hogy nyilatkozatokkal támogassák, hogy őt ártatlanul ítélték el, mivel nem ő, hanem Lovassy jelentette fel a Körönd Szanatóriumban lévő zsidókat. Az őt segítő fogolytársait hálájáról biztosította. Mi több, Traum János aláírását is megpróbálta meghamisítani.28
Eközben tovább gyűltek a terhelő bizonyítékok Harangi ellen. Egy jelentés szerint 1944-ben az üldözötteknek svéd menlevelet árult Jékely Zoltán volt államtitkárral együtt. „Ha nekik valamelyik üldözött nem tetszett, vagy olcsón vette meg a menlevelet, vagy egyáltalán nem akarta megvenni, azt egész egyszerűen a Gestapóval elvitették.” Emellett még újabb gyanú is felmerült ellene: Harangi „az ostrom alatt eltűnt Wallenberg svéd követ eltűnéséről is tud. Lehet, hogy tevékeny része volt benne”.29 Felvetődött az is, hogy Fenessy Ferenc népügyészt a korábbi perben megvesztegette, emiatt őt el is bocsátották az állásából.30
Szabó Mihály tanácsa 1948. június 30-án megsemmisítette az 1945-ös ítéletét, és új eljárást írt elő. 1949. június 20-án Tutsek Gusztáv tanácsa 15 tanú31 vallomása és egyéb okiratok alapján tíz év kényszermunkára, mellékbüntetésként teljes vagyonelkobzásra és politikai gyakorlatának tízévi felfüggesztésére ítélte.
Az eljárás idején Harangi azzal is próbált védekezni, hogy több alkalommal volt elmegyógyintézetben, így nem beszámítható. A becsatolt dokumentumok azonban a bíróság szerint ezt az állítását sem bizonyították, mert bizonyítványai arról tanúskodtak, hogy nem volt elmebeteg, gyógyultan bocsátották el. „Mindezek alapján a népbíróság nem találta indokoltnak a vádlott elmeállapotának megvizsgálását, már azért sem, mert a vádlott viselkedésében az egész tárgyalás során a legkisebb jel sem mutatott arra, hogy nem beszámítható.”32
Enyhítő körülményként értékelték a vádlott csökkent erkölcsi érzékéből fakadó, a bűnözésre könnyebben hajló természetét. Súlyosbító körülményként pedig azt, hogy „aljas indokból, egyéni haszonszerzési célból hurcoltatta el az üldözötteket, cselekményének sorozatos voltát, és hogy eljárásának több ember élete esett áldozatul, a tárgyalás során tanúsított és a megbánás legkisebb jelét sem mutató cinikus magatartását”.33
A négy hónap múlva jogerős döntést hozó Népbíróságok Országos Tanácsa Aradi István elnökletével Harangi főbüntetését a felére csökkentette, noha leszögezte, hogy ténykérdésben a semmisségi panasz megalapozatlan, a háborús bűntett maradéktalanul megvalósult. Ebben az ítéletben szintén szó esett a Harangi elmeállapotára alapuló védelmi indítványról. „A vádlott az egész eljárás során szóban és írásban feltűnően ügyesen védekezett, a fogházban igen szétágazó hálózatot szervezett saját megmentése érdekében, hamis nyilatkozatot szerkesztett, és arra aláírást hamisított, s igen ügyesen tüntette azt fel a bíróság előtt valódiként. Ebből a magatartásból az Országos Tanács nem tudott arra a következtetésre jutni, hogy szükséges a vádlott elmeállapotának megvizsgálása.”34
1952 februárjában letelt Harangi büntetése, ám még az év végén betörést követett el, amiért 12 évet róttak ki rá. 1956. október 30-án azonban a forradalom forgatagában váci fogságából szabadlábra került.
A forradalmárok árulója
Másnap a Baross téri felkelőcsoporthoz csatlakozott, ahol több korábbi rabtársával találkozott, ám közülük senki sem tudta, miért ítélték el.35 Az egészségügyi ellátás megszervezését vállalta, de csak arról tudunk, hogy ebben az időszakban folyvást a nemzetközi vöröskeresztes igazolványát próbálta visszaszerezni a Markó utcai ügyészségen, a BM-ben és másutt. És persze nyitott szemmel járt a felkelők között.
November 4-én este – miután a szovjetek szétlőtték a Baross téri bázist – a többiekkel együtt átvonult a Péterfy Sándor utcai kórházba, hogy ott folytassák az ellenállást. Ő viszont hamarosan kapcsolatba lépett az állambiztonsági szervekkel, és átadta nekik a Baross téri felkelők névlistáját, majd jelentéseket készített a kórházban folyó politikai ellenállásról. Olyan valótlanságot is jelentett, hogy két ÁVH-st „kinyírtak” a kórházban.36
Társai azonban feltűnő kérdezősködéséből gyanították, hogy áruló. Megmotozták, majd – Péch Géza szerint – a kórháziak közül ő, Rudas János, Kővári Tibor és felesége, Forgó Imre főorvos és még két Baross téri tárgyalt a sorsáról. Többen azon a véleményen voltak, hogy inkább haljon meg ártatlanul egy ember, mintsem meghagyják az árulót, s a „szovjetek széjjellőjék az egész kórházat betegestül, felkelőstül, s több száz ember elpusztuljon”. Kőváriék mindenképpen végezni akartak vele, Rudas és Péch viszont úgy vélte, hogy nem áruló, csak idegösszeroppanást kapott. Az odaérkező Pásztor Gyula alparancsnok a likvidálás mellett foglalt állást, Hercegh Benjámin, korábbi szakaszparancsnok pedig Harangi mellett emelt szót. Végül az az elhatározás született, hogy Harangit elaltatják, s addig kivizsgálják az ügyét.37
Végül pincébe zárták, hogy majd Nickelsburg László („Zsidó Laci”) főparancsnok dönt a sorsa felől. Állítólag ő arra utasította az őröket, hogy reggelig csak vigyázzanak rá.38 Eközben azonban Törzsi János református káplán igazolta, hogy politikai fogoly volt,39 s a felkelők ezzel bizonyítva látták ártatlanságát. Ezekben a novemberi napokban, az elkeseredett hangulatban, a végletekig gyanakvó légkörben a budapesti felkelőcsoportok köréből több, tévesen árulónak vélt személlyel végeztek, ám az igazi „vamzer” megúszta.40
Sőt, ugyanezek az emberek, Péch Géza, a már Bécsből szervezkedő Rudas János és Pásztor Gyula még be is vették a politikai ellenállás akcióiba Harangit, aki erről is jelentést készített.41
„Kecskeméti”
A forradalom leverése után „Kecskeméti” fedőnéven Harangit „hivatalosan” is beszervezték. Ekkoriban és a következő években főleg a volt Baross tériekről és a Péterfy-kórház-beliekről informálta rendszeresen a belügyi hatóságokat. 1957 elején szinte követelte volt társaival szemben a rendőrségi eljárást: „Ma feltétlenül le kell tartóztatni Timus Lajost [...]. Erősen kell figyelni Nickelsburgot. [...] Tóth Urbánt is sürgősen le kell tartóztatni.”42 El is indult az eljárás velük szemben.
A legutolsó 1956-tal kapcsolatos halálos per megindításában is fontos szerepet játszott: a még szabadlábon lévő volt Baross téri felkelők „ellenséges” szándékú összejöveteleiről tájékoztatta az állambiztonsági szerveket, akik 1960 áprilisában le is tartóztatták a feljelentetteket.
Közöttük volt Hercegh Benjámin is, aki annak idején Harangi likvidálása ellen emelt szót. Ő csak ennyit vallott Harangiról: „…sírt a Péterfy Sándor utcai kórházban, hogy ő beteg ember, és most mint ávós besúgót letartóztatták. 1958-ban a Korzó étteremben többször találkoztam vele, köszönte, hogy megmentettem”.43 Herceghet életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. E perben három halálos ítélet is született, Hámori Istvánt, Kovács Lajost és Nickelsburg Lászlót adták hóhérkézre.
Az ekkor letartóztatottak közül csak Mocsári József gyanakodott rá: „Érzése szerint Zoli pincér a rendőrség embere, s neki köszönheti, hogy itt van” – jelentette róla a zárkaügynök.44
Ugyanis Harangi ekkor már a Corso étteremben dolgozott egészen 1960 februárjáig, amikor korábbi büntetését kellett folytatnia. A hátralévő hét évből egyet töltött le, a többit három évre felfüggesztették, majd 1963-ban mentesítették az összes addigi ítélete hátrányos jogkövetkezményei alól.
1965-től a Neon KTSZ ellenőre volt, és továbbra is a hálózat tagja maradt. Ekkoriban főleg volt nyilas ismerőseiről és a börtöntársairól készített jelentéseket. 1972-től nem ismerjük további sorsát, illetve csak annyit tudunk, hogy sikkasztásért egyéves büntetést szabtak ki rá, de ennek végrehajtását három évre felfüggesztették.45 1998-ban meghalt.
A történet rövid változata az Élet és Irodalomban megjelent (2012. II. 10.).
Jegyzetek
1 Dr. Lovassy Stürmer Aurél és társai ÁBTL V-81226/B.
2 Harangi Zoltán jkv. 1946. XII. 7. ÁBTL V-81226.
3 Harangi Zoltán jkv. 1946. XII. 7. ÁBTL V-81226. Fennmaradt a meghatalmazása: „Ezennel megbízzuk Harangi Zoltán urat, a SVÉD KIRÁLYI KÖVETSÉG mellett működő SVÉD VÖRÖSKERESZT tisztviselőjét, hogy a SVÉD VÖRÖSKERESZT által kibocsátott védelmi leveleket felülvizsgálja, a hamisítványokat elkobozza, és a hamisítók felkutatására lépéseket tegyen, és azok személyéről a Vöröskeresztet azonnal értesítse. (ÁBTL V-81226.)
4 Fiala Ferenc (jkv. 1946. X. 24. ÁBTL V-81226.) és „bihari panorama” nevű kommentelő (http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_ topic&f=2&t=001790 [2] letöltés: 2012. I. 4.) szerint Lovassy zsidó származású volt. A Népszava (1945. IV. 19.) egyik cikkírója szerint már 1935-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba.
5 Gedeon Béla és Glück Tibor tk. 1946. XII. 12. ÁBTL V-81226.
6 Kovács Kálmán tk. 1946. XII. 5.; Kovács Vilma tk. 1946. XII. 6.; Ádám Jenőné Kreisz Irén tk. 1946. XII. 10.; Ádám Jenő tk. 1947. I. 6.; Harangi Zoltán tk. 1945. IV. 19.; Gedeon Béla tk. 1946. XII. 12.; Szalóczi Károly Oszkár tk. 1947.
I. 3. ÁBTL V-81226.
7 Kollman Pálné Wasser Anna tk. 1947. I. 6. ÁBTL V-81226. Glück Tibor szerint Sasits kétszínűen viselkedett (jkv. 1945. IV. 13.), Kreisz László szerint pedig a megvert zsidók részére egyszerűen megtagadta az elsősegélynyújtást (jkv. 1945. IV. 13. ÁBTL V-81226.).
8 Traum János tk. 1945. IV. 4., tval. 1945. VII. 17.; Aczél Endre népügyész irata a Magyar Államrendőrség Politikai és Rendészeti Osztályának 1946. VII. 7.; László Dezső tanácsának ítélete 1947. XII. 4.; Tutsek Gusztáv tanácsának ítélete 1949. VI. 20.; Aradi István tanácsának ítélete 1949. X. 20. ÁBTL V-81226.
9 Glück Tibor tval. 1945. IV. 19., tk. 1946. XII. 12.; Gedeon Béla tk. 1945. IV. 13. ÁBTL V-81226.
10 Kovács Kálmán és Kovács Vilma szerint jelentős része volt a zsidók elhurcolásában (tk. 1946. XII. 5., 6. ÁBTL V-81226.). Farkas Andrást 1946. december 10-én az ügyben kihallgatták, de erről nem tettek fel egy kérdést sem (ÁBTL V-81226.). Az ő szerepét az ügyében kihallgatott tanúk különbözőképpen ítélték meg. Az igazoló bizottság úgy határozott. hogy dr. Farkas munkáját a Népjóléti Minisztérium három éven keresztül az általa megszabott helyen csökkentett díjazással vegye igénybe, mert a szanatóriumban megbújó betegek érdekében nem tett meg mindent, amit megtehetett volna (jkv. 1945. VIII. 7. ÁBTL V-81226.).
11 Várnai András jkv. 1946. X. 24.; Kovács Kálmán tk. 1946. XII. 5. ÁBTL V-81226. Egyes utalások szerint a nyilasok ezt követően főtestvérnek nevezték (Népszava, 1945. IV. 19.; Harangi Zoltán jkv. 1946. XII. 7. ÁBTL V-81226.).
12 Traum János tval. 1945. VII. 17. ÁBTL V-81226.
13 Kovács Kálmán (tk. 1946. XII. 5.) és Kovács Vilma (tk. 1946. XII. 6.) azt vallotta, hogy nekik és nővérüknek vesztegetéssel sikerült elmenekülniük a nyilas kíséretből, apjuknak azonban nem (ÁBTL V-81226.). Glück Tibor sógornőjét, Bihari Jenőnét és lányát, Zakálné Bihari Ágnest is elhurcolták, azóta nincs hír róluk (Glück jkv. 1945. IV. 13.).
Kollman Pálné Wasser Annát is a Körönd Szanatóriumból vitték oda, vele takarítatták a párthelyiséget. Látta, ahogy elviszik a zsidókat kivégezni. „Ezt abból lehetett tudni, hogy cipő és kabát nélkül vitték el őket”, vallotta (tk. 1947. I. 6. ÁBTL V-81226.). E forrás szerint a pártházból december 29-én menekültek el a nyilasok.
14 Fiala Ferenc jkv. 1946. X. 24. ÁBTL V-81226. Fiala – Harangi jelentése szerint – Langlet Waldemartól kapott útlevelet Svédországba. („Kecskeméti” jelentése 1961. VII. 29. M-30518/1.) Nem tudjuk, hogy onnan hozták-e haza 1945-ben háborús bűnösként.
15 Ádám Jenőné Kreisz Irén (tk. 1946. XII. 10.) és Ádám Jenő tk. (1947. I. 6.) vallomása szerint nemcsak a fogságban, de még a szanatóriumban is súlyosan bántalmazták őket, gyermekük pedig eltűnt (ÁBTL V-81226.).
16 Eőri Frigyes jkv. 1946. X. 24. ÁBTL V-81226.
17 Bors Jenő tk. 1945. V. 7. ÁBTL V-81226. Bors közlése szerint Kohányi öccsét mint katonaszökevényt elfogták és halálra ítélték.
18 Rákosi Pál tk. 1945. VI. 7. ÁBTL V-81226. Lényegében Rákosiné nővére, Hirschmann Józsefné vallomása (tk. 1945. VI. 8. ÁBTL V-81226.) is ezt támasztja alá.
19 Palágyi Ferencné Horváth Katalin tk. 1945. VI. 27.; Kéri Andor tk. 1945. VI. 28.; Martos Jenőné beadványa d. n.; Gergely Miksa beadványa 1945. V. 3., VI. 7. ÁBTL V-81226. Palágyiné vallomása szerint férje munkaszolgálatos volt, 1942-ben eltűnt.
20 Rákosi Pál tk. 1945. VI. 7. ÁBTL V-81226.
21 E tárgyalásról, a népbíróság összetételéről egyelőre nem kerültek elő adatok.
22 Sólyom főkapitány határozata 1945. VI. 13. ÁBTL V-81226.
23 Harangi Zoltán jkv.1946. XII. 7. ÁBTL V-81226. E vallomás szerint Traum és Lovassy a fogságban nagyon összetartottak.
24 Kovács Kálmán tk. 1946. XII. 5.; Kovács Vilma tk. 1946. XII. 6. ÁBTL V-81226. Ők visszautasították az ajánlatot.
25 Jelentések 1947. V. 7. XII. 1. ÁBTL V-81226. Lovassy helyzete súlyosbodott, miután a mentőtanúként bejelentett Harmath Pál irreleváns, Kohányi Kálmán pedig súlyosan terhelő vallomást tett, Lovassyné harmadik jelöltje, Béres István pedig a Gyűjtőben felakasztotta magát (jelentés 1947. X. 13. ÁBTL V-81226.).
26 Ledényi Ferenc az 1956-os katonai perek „legeredményesebb” vérbírája (27 halálos ítélettel) ekkor népbíró volt.
27 A periratból (ÁBTL V-81226.), fontos dokumentumok hiányoznak, de úgy tűnik, ezzel lezáródott a Lovassy Stürmer-ügy. Azt a cáfolatlan vádat, hogy számos menekültet kegyetlenül megzsarolt, a bíróságok valamilyen okból teljes mértékben ignorálták.
28 László Dezső tanácsának ítélete 1947. XII. 4. ÁBTL V-81226. Traum lázas betegként halt meg a Gyűjtőben, 1947. VIII. 11-én. A nyomozás idején „Traum János megtört a keresztkérdések alatt, és teljes beismerő vallomást tett. Beismert 164 személyesen elkövetett gyilkosságot”, ezeken kívül több ember kivégzésére adott parancsot – jelentette Oswald Pál (1945. V. 4. ÁBTL V-81226.).
29 Fekete György jelentése 1947. VIII. 14. ÁBTL V-81226. Ezt az állítást nyilván nem vizsgálták meg a nyomozó szervek. Közismert, hogy a szovjetek vetették fogságba hitszegő módon a hozzájuk érkező Wallenberget. Moszkvába szállították, és meghalt valamelyik lágerben vagy börtönben, valószínűleg 1947-ben.
1962. október 3-án, Harangi „Kecskeméti” fedőnevű ügynökként ezt a jelentést tette:
„…Wallenberg Raoul 1944-ben különleges feladattal jött Magyarországra. Ekkor 32 éves volt. A székhelye mint követségi titkárnak Üllői út 2. szám. Az akkori Magyar-Holland Bank épülete. Itteni magyar munkatársai voltak:
Kelecsényi Elek, volt textilkereskedő. Horthy rendszerbeli zsidó százados, akit kizártak a Hadseregből, Wallenberg mellett nyomozó osztályt vezetett. Lakik: Népköztársaság útja 40.
Forgács Vilmos dr. Wallenberg jogi tanácsosa volt, az Egyesült Izzó igazgatója volt 1945 után is.
Dr. Lengyel Ernő mérnök, Wallenberg műszaki előadója volt.
Hamvas dr. Wallenberg jogi előadója volt.
Bergmann Vilmos, aki Wallenberg személyi titkára volt, aki mindenhová elkísérte őt.” Többeket nem tudott megnevezni. („Kecskeméti” M-30518/3.)
30 Fekete György jelentése 1947. VIII. 14. ÁBTL V-81226.
31 Név szerint Török István, Harmat Pál, Kálmán Miklósné, Balogh János, Szőke Mihály, Fiala Ferenc, Mitribusz László, Thibál Kálmán, Kovács Kálmán, Hétfalvi Gyuláné, Körmendi Mihály, Hegedűs József, Ádám Aladárné, Kohányi Kálmán, Hochfelder Gézáné.
32 Mindazonáltal Sólyom László főkapitány, határozatában (1945. VI. 13. ÁBTL V-81226.) azt írta, hogy Harangi több ízben elmegyógyintézeti kezelés alatt állt, és a „nyomozati jelentés megállapítása szerint jelenleg is elmebeteg, s mint ilyennek, gyógyulása nem várható”.
33 Budapesti Népbíróság ítélete NB. XII. 3532/1948-16. 1949. VI. 20. ÁBTL V-81226.
34 A Népbíróságok Országos Tanácsának ítélete NOT. II. 2337/1949-20. 1949. X. 20. ÁBTL V-81226.
35 Bár az egyikük, Hámori István századparancsnok, ezt vallotta róla: „Harangit leköpdöstem, nagy gazember. 1953-ban, amikor együtt ültünk, hol svéd, hol svájci attasénak adta ki magát. Szóltam is, hogy ne engedjék be a Baross térre. (Tárgy. 1961. III. 28. MOL 46/60 49.d.) Balogh László zászlóaljparancsnok, aki szintén korábbi rabtársa volt, viszont így látta: „Zoli lelkes híve volt a felkelésnek. Igen áldozatvállaló, nacionalista.” (Jkv. 1957. IV. 19. BFL 3676/57.) Más nem osztotta ezt a véleményét. Tüski István főhadnagynak Harangi elmesélte, hogy hosszú ideig a Svéd Királyság szolgálatában állt, hozzátéve, hogy még Allan Dullest is ismeri, vele banketten vett részt. (Tüski István tk. 1960. VI. 23. MOL 46/60 44.d.)
36 Harangi Zoltán jelentése 1956. XI. 13. Angyal István és tsa TL V-143660/2. Ezt az állítását még öt évvel később is megismételte (Harangi Zoltán tval. 1961. VI. 26. MOL 46/60 49.d.).
37 Péch Géza jkv. 1957. IV. 18. BFL 3676/57. E történtekről – kevésbé részletesen –Balogh László is vallott (jkv. 1957. IV. 23. BFL 3676/57.).
38 Harangi Zoltán tval. 1961. VI. 26. MOL 46/60 49.d.
39 Törzsi János tk. 1957. V. 17. BFL 3676/57.; Harangi Zoltán tval. 1961. VI. 26. MOL 46/60 49.d.
40 Nyolc évvel később Harangi („Kecskeméti”) a történteket egyik jelentésében így foglalta össze: „…Pásztor Gyula letartóztatott a Péterfyben Péchékkel. Még éjjel ki akartak végezni, s meg is tették az előkészületeket. Ezt Rudas, Nickelsburg és Péch elhalasztották azzal, hogy nevezzek meg valakit, aki nem innen ismer. Törcsi János plébános mentett meg. A fentiek után Pásztorék keblükre öleltek, bocsánatot kértek. Ez ügy részleteit átadtam Fehér elvtársnak.”
41 „Kecskeméti” jelentése 1964. V. 18. TL B-30518/6.
42 „Kecskeméti”-Harangi jelentése 1957. II. 5. B-89988. Timus és Tóth Urbán a Baross tériekhez tartoztak, akik a forradalom leverése után egy ideig szintén az állambiztonsági hálózathoz tartoztak.
43 Hercegh Benjámin tárgy. 1961. V. 18. MOL 46/60 49.d.
44 Börtönügynöki jelentés 1960. IV. 22. MOL 46/60 43.d.
45 Dr. Lovassy Stürmer Aurél és társai ÁBTL V-81226/B.
A szerzo honlapja: www.eorsilaszlo.hu [3].