Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2012. január–február–március, Évfolyam 17, Szám 1

Vers

G. István László: Harminchetedik védőbeszéd

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Túl a racionalitáson

Az Orbán-rendszer gazdaságpolitikájáról

Mink András - Révész Sándor: „Megszűnt a 120 éves múltra visszatekintő társadalombiztosítás”

Mihályi Pétert és Sinkó Esztert Mink András és Révész Sándor kérdezte

Játéktér

Krémer Balázs: A Negyedik Köztársaság felé

A „nemzet” és a „köztársaság” értelmének elrohadásáról – és értelemmel való újbóli felruházásának esélyeiről

Pál Attila: Se háború, se béke, se remény

Eörsi László: Az „örök vamzer”

Kultúra

Borbély Szilárd: Pofadbefog

Borbély Szilárd: Kalapácsbánt

Lázár Bence András: Az összes ünnep

Lázár Bence András: A hideg kabátok

Deczki Sarolta: Meseország

Mosonyi Aliz: Magyarmesék című kötetéről

Kádár Judit: Osvát, a férfi

Borgos Anna – Szilágyi Judit: Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban című kötetéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon