Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2012. január–február–március, Évfolyam 17, Szám 1

Vers
G. István László: Harminchetedik védőbeszéd
Folyamatos jelen
Ádám Zoltán: Túl a racionalitáson
Az Orbán-rendszer gazdaságpolitikájáról
Mink András - Révész Sándor: „Megszűnt a 120 éves múltra visszatekintő társadalombiztosítás”
Mihályi Pétert és Sinkó Esztert Mink András és Révész Sándor kérdezte
Játéktér
Krémer Balázs: A Negyedik Köztársaság felé
A „nemzet” és a „köztársaság” értelmének elrohadásáról – és értelemmel való újbóli felruházásának esélyeiről
Pál Attila: Se háború, se béke, se remény
Eörsi László: Az „örök vamzer”
Kultúra
Borbély Szilárd: Pofadbefog
Borbély Szilárd: Kalapácsbánt
Lázár Bence András: Az összes ünnep
Lázár Bence András: A hideg kabátok
Deczki Sarolta: Meseország
Mosonyi Aliz: Magyarmesék című kötetéről
Kádár Judit: Osvát, a férfi
Borgos Anna – Szilágyi Judit: Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban című kötetéről

Aktuális lapszám

Beszélő: Búcsú a nyomtatott laptól
Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

tovább →

E-kikötő

Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

tovább →

Blogok

Kozák Gyula: Fideszárvák, Fidesz hadirokkantak trafikjai

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el...

tovább →