Anyai nagymamámnak volt egy sógornője, Fried Emmi néni, akit még én is ismertem. Az ő anyjának volt unokatestvére Erhard Alfred Richard Oskar Milch altábornagy, náci államtitkár, a Harmadik Birodalom légierejének tényleges parancsnoka és megteremtője, a norvégiai hadjárat hőse. 1933-ban Frau Clara Milch, az ekkor még nem marsall, csupán légiszakértő, Lufthansa-igazgató, majd reichsluftfahrtministeriumi államtitkár Erhardka édesanyja meglátogatta szeretett vejét, Fritz Heinrich Hermann későbbi SS-tábornokot, és bizalmas nyilatkozatot adott át neki, amelyben kijelentette, hogy öt gyermekének apja valójában nem zsidó férje volt, hanem önnön néhai nagybátyja, Carl Bräuer. A különös nyilatkozat 1935-ben, hogy, hogy nem, Hitler elé került, aki, mivel nagyra becsülte Milch szakmai képességeit, azonnal tudomásul vette az affidavitot, és utasította beosztottjait, hogy haladéktalanul árjásítsák Milchet. Mindez Bryan Mark Rigg: Hitler’s Jewish soldiers (Lawrence, University of Kansas, 2002) című könyvében olvasható, a 29. oldalon. Annyit azért még hozzátennék – az érdekesség kedvéért – az ügy eme rövid ismertetéséhez, hogy Clara Milch (geb. Rosenau), vagyis az echt árja édesanya szintén zsidó családban született egykor – amiről Hitler is nyilván tudott.
Történetünk azonban e kedvező fordulattal sajnos még korántsem ér véget. 1944 tavaszán a németek ugyanis megszállták Magyarországot. Emmi néni Komáromban élő szüleinek – a Magyar Királyi Belügyminisztérium utasítására – meghatározott terjedelmű és tartalmú csomaggal, zavaros okokból a helyi gettóba kellett vonulniok. Emmi néni édesanyja ezt mélyen nehezményezte, így azonnal írt kedves unokatestvérének, a drága Erhardnak, hogy segítsen rajtuk, mentse ki őket szorult helyzetükből. Milch altábornagy természetesen, úriember módjára – tekintettel a szoros rokoni kapcsolatra és az unokatestvérével ápolt bensőségesen jó viszonyra – a lehető legrövidebb időn belül, hosszú és udvarias levélben válaszolt is Friedéknek. Levelében sajnálkozását fejezte ki, hogy nem segíthet, hiszen magyar állampolgárokról lévén szó, ehhez neki nincsen megfelelő jogköre, különben is a független magyar kormány döntését egy német tisztnek, mint a szövetséges haderő alkalmazottjának, feltétlenül akceptálnia kell. Friedéket – miután próbálkozásukról, illetve a kedves Erhard válaszáról levélben részletesen beszámoltak Pesten élő lányuknak – hamarosan Auschwitzba deportálták.
Milch úr 1947-ben, a nürnbergi törvényszék előtt őszinte megbánást tanúsítva kijelentette, hogy a deportálásokról, pontosabban a deportálások során elkövetett érthetetlen atrocitásokról neki semmi tudomása nem volt. Őszinte, feltáró jellegű vallomása ellenére háborús bűneiért a törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélte, amelyet a landshuti börtönben kellett – volna – letöltenie. Az ítéletet utóbb 15 esztendőre mérsékelték, majd 1954-ben a derék marsallt, jó magaviseletére tekintettel a hatóságok szabadon is engedték. Erhard Alfred Richard Oskar Milchet 1972-ben, Düsseldorfban, 80 esztendős korában, NSZK-nyugdíjasként érte a halál. A komáromi Fried családot ugyanakkor sajnos nem lehetett szabadon engedni, mert Auschwitz-Treblinkába való érkezésük után, Ciklon-B gáz alkalmazásával azonnal meggyilkolták őket. Néha reménykedünk benne, hogy létezik túlvilág, Pokol, Mínósz és Rhadamantüsz, Plútó meg ilyesmik. De a remény egyre haloványabb.
- Vendégkönyv [6]