A hegedű, amit a bolhapiacon vettünk,
szinte vörös. A hangja teltebb,
egy búcsúzó nap nehéz, olajszerű
magánya van benne. Itt korán
sötétedik, az égre fekete papírt
ragasztanak, mint egy tönkrement
bolt ablakára. Pedig nem ment tönkre,
csak a kirakatot rendezik. Zenészek
ülnek be mögé, hogy a szférák zenéjét
játsszák. Miben különbözik ez az
emberi kompozícióktól? Hosszabb.
Több szólamú. Nincs szerzője. És
csak egy van belőle. Nincs leírva,
mert aki alkotta, nem ismerte a kottát.
Nem volt hallása. Nem volt
halandó. Az a kicsi, körszakállas
lény, aki a zenészeket rendezgeti,
a hegedűk hangolását ellenőrzi,
süket. Belefognak. Vonósokkal még
sose próbálták, a hang fölfelé kavarog,
mint tornádó tölcsérében a por.
- Kultúra [6]