Skip to main content

Csipkerózsa

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ismertem egyszer Csipkerózsát,
bombanő volt, habos-babos,
verset írtam sokszor neki,
hogy milyen szép és illatos.
Kinevetett, rúzsnevetéssel, lakkozottan,
à la mode, bálba járt és pezsgőzött,
de nem bírta az alkoholt.
Jeges eső hullt aznap, és ő
elaludt a kapu alatt. Tépte haját,
ruháját, és betakarta kék hideggel
a késő őszi fagy.
Ráfagyott a szépség, s ő úgy feküdt kristálycombbal,
mint egy hellén szobor, megrepedt
a vad szelekben, és szétszóródott,
mint bolydult hangyaboly. Felolvadtak
darabjai, ujja, szája, néma cseppek;
szétmorzsolta őket az őszi nap, és
gyönyörködtek tócsájában a
kopottbarna madarak.
Hallom még csoszogását, ha éjjel
táncolni megy, rázza
a viharban repedtkék szoknyáját,
tudja, még ő a legszebb. Kitáncolja
vizes kis izmait, majd a gondolaton
elpihen. Leveti átfagyott
gönceit, és mellém fekszik csendesen.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon