Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. június, Évfolyam 14, Szám 6

Vers

Halmai Tamás: Versek

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Kell egy párt!

Vendégkönyv

Játéktér

Tardos Károly: A radikális gazdasági és társadalmi reformok útja

Bokros Lajos volt pénzügyminiszterrel, a CEU professzorával Tardos Károly beszélgetett

Simonovits András: Nyugdíjtervek Magyarországon

Kultúra

Centauri: Orgonika

II. rész

Szilasi László: A láng, a gyep és a locsolás

Az olvasó lázadása? Kritika, vita, internet cimű kötetről

Kemény István: A költészet megkopasztása

lúdbőrig

Vörös István: Ismerkedés a hegedűvel

Necz Dániel: Csipkerózsa

Halmai Tamás: Indulási oldal

Fiatal költők a kortárs magyar irodalomban

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon