Engem nagyon zavart, hogy ágyad fölött popsztárok fotói
helyett egy örökmécses lángol. Szinte megnyugtatott a
sarokban álló zongora tetején a felbontatlan doboz
Sopianae, mely mégis értékválságot tükrözött. Előbb
römiztünk, aztán pasziánszba fogtál, ahogyan hosszú
házasságokban váltja fel az együttléteket a társas
magány. Kávénk az asztalon gyorsan hűlt, akár a korai
Univerzum. Tudtam, kiveszek majd emlékeidből, mint
nálad mosott ruháimból öblítőd illata. Később
megpróbáltál szóra bírni, de én immunválaszt adtam
kérdéseidre, bár figyelmen kívül hagyott érveid be
fognak kéretőzni éjszakára az álmaimba. Valamit
azóta is méregetsz rajtam: mindig ugyanarra jutsz,
mintha a Föld bármely pontján egy Eötvös-inga lennél
- Kultúra [6]