Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2010. január, Évfolyam 15, Szám 1

Vers

Takács Zsuzsa: Báli szezon

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Szavazzunk a szamárra?

Ádám Zoltán: Nincs jobb

Vári György: Újvidék, Stockholm, Tel-Aviv

Játéktér

Noszkai Gábor: Barátok közt

Bibó István és Szabó Zoltán barátságának története – II. rész

Szőke Zsuzsa: A roma (nem)foglalkoztatási program

Böcskei Balázs: Szorongok, tehát szavazok

Eörsi László: Koncepciós mítoszrombolás

Vitairat Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska című tanulmánya kapcsán

Kultúra

Centauri: Rondó

I. rész

Beck Tamás: Első este nálad

Halmai Tamás: Ex libris

Szántó T. Gábor: Törvénytelen behatoló vagy törvényen kívüli őr?

Balogh Tamás: Utak a fényre

Kader Abdolah: A mecset ura

Visszabeszélő

Gera Judit - Varga Orsolya: Rendőrterrorral a műfordítók ellen

Válasz Balogh Tamásnak

Balogh Tamás: Válasz Varga Orsolyának és Gera Juditnak

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon