Skip to main content

Báli szezon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Amikor felhívtam, már hetek óta ágyában
feküdt bénán, eltört gerince miatt. Beszámolt
róla, hogy éppen abban a pillanatban csörrent
meg a telefon, hogy Bécsből hazaérkezett.
A báli szezon kimerítette, szerte a lakásban
kalapdobozok hevernek, most nem tud beszélni,
mondta lázasan, de visszahív másnap, ígérte,
csak előbb kialussza magát. A gondozónő elvette
tőle a kagylót, beleszólt, hogy szerencsém van,
hogy éppen abban az órában hívtam, amikor
nála  járt pelenkázni és etetni, és nem a fenn-
maradt huszonhárom óra alatt, mert akkor 
egyedül van, és képtelen fölvenni a telefont.

Ha kipihente magát, azonnal visszautazik Bécsbe,
reméltem. Mit keresne itt gyerekfelügyelőként
felnőtt lányaim mellett? Fiatal szépség Maros-
vásárhelyről. A család a Ritzben vett ki apartmant.
Mélysötét szemek, dús, sötétbarna haj, egy szánkó-
baleset miatt biceg, de testi hibája a tánc közben
látszik a legkevésbé. Az ötvenes években megy
férjhez egy akkor esztergályosként dolgozó, jó
kiállású, de nála alacsonyabb sorból származó
könyvelőhöz. A Pipacsba járnak táncolni
a többi osztályellenséggel együtt, egészen
addig, amíg a férfi két ujját le nem vágja a gép.
A betegállomány idején ő áll az esztergapadhoz.

Egyszer félreértett, azt hitte, arra kérem, hogy
mossa föl a konyhát. Elvörösödtem. Többet
segített úgy is, mint amennyit fizetni tudtam
volna. Őt nem lehet megalázni, nyugtatott
meg. Nagy stratéga volt. Ismerte jól katonáit. 
Rongyosra olvasta a Háború és békét. Képesnek
tartott volna rá, eszerint, hogy vesztett  csatáim
után a sérülteket kifosztva menekülök, ahogyan 
reménybeli örökösei, akik a hagyaték reményében
nem egyeztek bele, hogy eladjon ezt-azt,
és a pénzből orvost fogadjon, hogy gyógyíttassa
magát, s akik a  – ki tudja, miért – érvénytelen
végrendelet miatt végül semmit sem kaptak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon