Takács Zsuzsa

Nyomtatóbarát változat

Amikor felhívtam, már hetek óta ágyában
feküdt bénán, eltört gerince miatt. Beszámolt
róla, hogy éppen abban a pillanatban csörrent
meg a telefon, hogy Bécsből hazaérkezett.
A báli szezon kimerítette, szerte a lakásban
kalapdobozok hevernek, most nem tud beszélni,
mondta lázasan, de visszahív másnap, ígérte,
csak előbb kialussza magát. A gondozónő elvette
tőle a kagylót, beleszólt, hogy szerencsém van,
hogy éppen abban az órában hívtam, amikor
nála  járt pelenkázni és etetni, és nem a fenn-
maradt huszonhárom óra alatt, mert akkor 
egyedül van, és képtelen fölvenni a telefont.

Ha kipihente magát, azonnal visszautazik Bécsbe,
reméltem. Mit keresne itt gyerekfelügyelőként
felnőtt lányaim mellett? Fiatal szépség Maros-
vásárhelyről. A család a Ritzben vett ki apartmant.
Mélysötét szemek, dús, sötétbarna haj, egy szánkó-
baleset miatt biceg, de testi hibája a tánc közben
látszik a legkevésbé. Az ötvenes években megy
férjhez egy akkor esztergályosként dolgozó, jó
kiállású, de nála alacsonyabb sorból származó
könyvelőhöz. A Pipacsba járnak táncolni
a többi osztályellenséggel együtt, egészen
addig, amíg a férfi két ujját le nem vágja a gép.
A betegállomány idején ő áll az esztergapadhoz.

Egyszer félreértett, azt hitte, arra kérem, hogy
mossa föl a konyhát. Elvörösödtem. Többet
segített úgy is, mint amennyit fizetni tudtam
volna. Őt nem lehet megalázni, nyugtatott
meg. Nagy stratéga volt. Ismerte jól katonáit. 
Rongyosra olvasta a Háború és békét. Képesnek
tartott volna rá, eszerint, hogy vesztett  csatáim
után a sérülteket kifosztva menekülök, ahogyan 
reménybeli örökösei, akik a hagyaték reményében
nem egyeztek bele, hogy eladjon ezt-azt,
és a pénzből orvost fogadjon, hogy gyógyíttassa
magát, s akik a  – ki tudja, miért – érvénytelen
végrendelet miatt végül semmit sem kaptak.

• Vers

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges