Skip to main content

Ízház

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Feleségem és a lányunk a tévében a konyhában nézik kint a Lear királyt.

Én közben az ágyban fekve rádión a szerelemről hallgatom Kornis Mihályt.

Szívemből beszél a szívről, a szerelmi fázisokról: száján bölcsen cseng a szó.

Régi édes ízek jönnek, összefut a nyál a számban. S a kintiek a konyhában?

                                                                               Olyanok ők, mint a só.

A cukrászdában a lányok édesebbek voltak, mint a rendelt gesztenyepüré.

Még édesebbek az álmok, amelyeket annyit fűztem alakjuk s arcuk köré.

Elhalmoztak annyi jóval, hogy a rossz is tőlük jobban esett, mint mástól a jó.

Mennyi édes keserűség. – És ez a sokéves hűség az életemben a só.

Aki benne van a korban, tudja, hogy a legigazibb szerelme cordéliás.

De a kor a bolondságtól nem véd: lehetsz szoknyabolond, piás, munkamániás.

Sok évtizedes ízeket idehaza idézgetek, szigetemen, Prospero.

Jóllaktam már rosszal-jóval. – Stratford és Anna Hathaway: ti vagytok

                                                                                   a Globe s a show.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon