Skip to main content

Tábor Ádám

Tábor Ádám: A szabadság Napja és a populizmus árnyéka

Költői kérdés


„A Bak-térítő homloka világol,
faragva hitből és politikából:
észak felé közeledik a nyár.
Emeld fejed, emeld a fénybe érett,
búvó erőd, s világos gyöngeséged,
betűzd ki létem, a nap merre jár?”






Nemes Nagy Ágnes: Tavasz felé

Ezen a tavaszon, 2002 tavaszán kiderült Magyarországon a politikai égbolt. A felragyogó Nap fényében ugyanakkor egy hatalmas árnyék – a vezérkultuszos nacionalista populizmus riasztó árnyéka – rajzolódik ki.




Tábor Ádám: Ki kihez képest milyen?

Interpelláció az általános politikai relativitáselmélet speciális magyarországi dimenziójának tárgyában


T.

Tábor Ádám: Hajóházas

új könyvem után


hajóházam kihajózott a révből
s már előre elvesztettem a vámon
amit nyerhetek a kaland révén -
nem számolva a hajóháztöréssel
csurgunk le a delta-ypszilonig
ahol az utca két ágra válik
míg a tágas tér tengerébe torkoll -
verstársaim vén tengeri medvék
átjutunk-e végre a túlsó partra
ahol díszburkolt lagunák közében
az elvadult éden vár ránk és mióta -
a költészet szele a jövőből fúj
nincs más irány csak előre a múltba
s dobálja rossz szél szippantgassa örvény
a hajóházasság törik szakad
a víz színén örökre fönnmarad















Tábor Ádám: Az Örley Kör


A nyolcvanas évek elejétől a különböző irányzatokhoz tartozó fiatal írók a FIJAK, majd a JAK, illetve a régi Mozgó Világ keretei között példás szolidaritásban küzdöttek azért, hogy egymással nyíltan versenghessenek. Az évtizedfordulón sorra léptek fel a fővárosban a különböző önálló irodalmi csoportok. Lapot nem alapíthattak, de rendszeres felolvasóesteket már tarthattak.

A nyolcvanas évek legsötétebb napján, 1981.


Tábor Ádám: Ízház


Feleségem és a lányunk a tévében a konyhában nézik kint a Lear királyt.

Én közben az ágyban fekve rádión a szerelemről hallgatom Kornis Mihályt.

Szívemből beszél a szívről, a szerelmi fázisokról: száján bölcsen cseng a szó.

Régi édes ízek jönnek, összefut a nyál a számban. S a kintiek a konyhában?






Tábor Ádám: Állam és Irodalom


Lakodalom:
Irodalom:
Forradalom:
Birodalom –
Birodalom:
Lakodalom:
Irodalom:
Forradalom
(Történalom 1980. június 2.)

A Lélegzet három forrása és alkotórésze

Írói munkámmal mindig egyenrangúan fontosnak tartottam egy szellemi alapállásommal rokon szellemi-irodalmi mozgalomban történő részvételt vagy ilyen mozgalom létrehozását. Egyrészt, mert a fehér papír előtt mindig magányos alkotó csak egy ilyen közegben talál szellemi otthonra és kontrollra.












Tábor Ádám: Jászi jó utóda

Szabó Miklós köszöntése


Épp negyedszázada, hogy polgári demokrataként aposztrofált négytagú bölcsészfalanxunk egyik tagja, Lackó Mihály azt mondta belvárosi kávéházbeli törzsasztalunknál: „Most már muszáj megismerkednetek a Szabó Mikivel.” (Apja, Lackó Miklós volt ugyanis a Történettudományi Intézetben évtizedekig Szabó Miklós fő pártfogója. Egy-egy tiltakozó aláírás, repülő egyetemi kurzus után ő védte a súlyosabb retorzióktól, kirúgástól.) Felkerestük hát akkori, Tűzoltó utcai lakásán Szabó Miklóst. Pontosan emlékszem beszélgetésünk első mondataira.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon