Skip to main content

Ki kihez képest milyen?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Interpelláció az általános politikai relativitáselmélet speciális magyarországi dimenziójának tárgyában


T. Miniszterelnök Úr!

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az ebben a teremben jelen lévők között közmegegyezés van a tekintetben, hogy habár sok bajunk volt és van a Szabad Demokraták Szövetségének vezető politikusaival, ezek a vezető politikusok – a maiak és a fél évvel korábbiak egyformán – morális és szellemi héroszok a Szocialista Párt legtöbb vezető politikusához képest.

Azt gondolom viszont, nem tévedek, hogy az itt jelenlévő képviselők többségének ítélete szerint a Szocialista Párt vezető politikusai a ma kormányzó pártok vezetőihez viszonyítva a decens demokratikus politizálás bajnokai.

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a jelenlévők túlnyomó többsége osztozik abban – a magyar polgárok elsöprő többségével feltehetőleg egyező – meggyőződésemben, miszerint a mai vezető magyar kormánypolitikusok szelíd, konszenzuskereső hölgyek és urak a globális terrorizmus irányítóihoz képest.

Idén kora őszig, amíg a közszolgálati televízió és rádió hírműsorait a kormánypárti politikusok dominálták, az összes közvélemény-kutató intézet felmérései az ellenzék fölényét regisztrálták. Amióta azonban Oszama bin Laden személyében új médiasztár tűnt fel, és leradírozta önöket az összes csatornán, a kormánypártok átvették a vezetést a népszerűségi listákon.

Azt kérdezem tehát öntől, Miniszterelnök Úr: elégedett-e azzal, hogy az ország polgárai jobban kedvelik önt Oszima bin Ladennél?

Várom megtisztelő válaszát.




[A miniszterelnöki válasz elhangzott.]




T. Miniszterelnök Úr!

Válaszát nem fogadom el, mivel szomorúan kell megállapítanom: önnek elég, hogy ha Oszama bin Laden és ön között kell választani, akkor önt választjuk.






















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon