Skip to main content

Miért reszel az anyád mozarellát az én pizzámra is, mikor tudja, hogy utálom?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A mozarella-ügy


A magyar származású, de gyermekkorát Zimbabwében töltött képviselő – Nemeálokmeg Tibor – tört nyelvű interfellációja a Miért reszel az anyád mozarellát az én pizzámra is, mikor tudja, hogy utálom? minisztérium miniszter asszonyához. A képviselő a magyar nyelvet az újpesti teherpályaudvaron tanulta újra egy szegedi tolatásmestertől.

Tisztélt minisztárelnyök úr, tisztélt aösszenyom, tisztélt hárácsolló párttáskáim!

Kézdém míndzsárt á velején. Otan álok hétés bús vígálomásán, osztankinó, érzésém támád alfelül. Mán látyák sokán micsinálok, hát micsinájjak, létészém á dipómat á macskaskűre, osztankinó, kicsi izgátvá bényúlok föntrül, modom, föntrül, ném á slicén, á gatyámbá. Hát mit ád isténke, válámi nágy rudát á gátyámbán. Élőbbször ászt híven, hogyán még áz éccákai mémoárómat irom á pennávál, dé tápintásbú más gyánu lösz. Ná, gondótám, nézvé vágyok, tokmindögy, kivészém én ezt kóbászt, mer akkó még kóbászgyanús vót á helyzöt. Meffogom á rudást, ráccintom föl béhúzott hásfálnák. Kicsi mégráz á hidög, hogy netántálán váláhogy ílőlény lesölködik bennöm. De ném á! Ném mocorg, csák há rántota. Ná, kírántóm, osztankinó, mindön tökintöt rám ván bárkácsulva. Ot áluk, kézömbé bé mög á nágy bűdös rúdas élőhűtöt módzáréllá sájt. Hát kérdöm én, lédvés minisztárösszenyom, hógy kérűt gátyámbá modzáréllá? Hógy á bubánátbá? Mér há még égy szélet, ákkor ázt módom, hógy régel kifórditot gátyábán béléültém á szkendvicsbé. Dé kérdém én? Hun ákkó á váj, á kenyír, á páprikáns szálmi, még hun ákó á kákájó? Lé vótam cövekölve á rúdtúl. És éztet áz émberék sé értik. Mónták is, ámíg ném gyüt a bús, hógy tálán hórupció ádozátá vágyok, mér há ílyén könyű bégyugdosni á gátyámbá modzárélá, ákó hány hásás bánkó élférné ot. Mindzsárt zsébszámlálú gípön fosztotám-szóroztám, kigyüt, hógy égy módzárélá sájtbá póntósán ányí hásás bánkó böfér, mínt ászfáltózás Mákótul Jéruzsálémig, téhát, ébül kövétkézik: sok. Égy másík járúkelű még ászt híte, hógy énékém féhér á cómbon, vágy légálábis a cómbtővem. Ném-ném, móntám, éz ném comtő, éz modzárélá. Mán mégin másodík még ázt hívén, éhéző órszáguknák gyűtök, osztankinó, ídéádot nékem égy bázi nágy gőrögdinyét, dé ákórát, há rátészöm á fáskámrárá, áz őszédűl. Míngyá gyüt főlájánlás, hógy nészé négús, ít ván még ögy rígójáncsí. Hát kérődzöm én á minisztárösszenyomot, hógy hún ván ilyéntájt á tikosszógálát, vágy á bélső élhárítás? Mér ném tutom én élőré, hógy mit tánálók á gátyámbán? Kérdém, maj máskú még tánálók á gátyámbán égy kúplungtárcsát? Vágy tánálók égy ÉSFORR kátónát, ámint á bájónétzárját kíkántítva nékífóg égy szábásmíntánák?

Tísztélt minisztárösszenyom! őn tugya á légjóbán, hógy én ném hórdók á gátyámbán módzárélát, téhát álításom mégfelél á válóságnák. Bárkí ís csínátá, élénzék vágy á kislanyóm, ném szábád áz élőfizétők pézét igy kihányítáni áz áblukon. És áz sém méntség, há ócsób sájtot tánálok, vágy móngyuk égy ólyát, ámínék mán léfélé járt á szábádosságá. És meg égy kérdésém léné á tísztélt porrámént féfí tágjáíhóz: Úgyán móngyák mán még nékem, tálálták mán ők égyáltálán válámít á gátyájukbá, vágy csák á némi ídéntítás miát járnák őltönybén és nyákendőbe?

Köszönyöm á szót, köszönyöm á hángot!










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon