Skip to main content

Podmaniczky Szilárd

Podmaniczky Szilárd: Miért reszel az anyád mozarellát az én pizzámra is, mikor tudja, hogy utálom?

A mozarella-ügy


A magyar származású, de gyermekkorát Zimbabwében töltött képviselő – Nemeálokmeg Tibor – tört nyelvű interfellációja a Miért reszel az anyád mozarellát az én pizzámra is, mikor tudja, hogy utálom? minisztérium miniszter asszonyához. A képviselő a magyar nyelvet az újpesti teherpályaudvaron tanulta újra egy szegedi tolatásmestertől.

Tisztélt minisztárelnyök úr, tisztélt aösszenyom, tisztélt hárácsolló párttáskáim!

Kézdém míndzsárt á velején. Otan álok hétés bús vígálomásán, osztankinó, érzésém támád alfelül.




Podmaniczky Szilárd: Kóma szubsztancia 2.


Zoli egy pillanat alatt föl tudott fogni mindent, mert diplomás volt, és Péter is, mert mindketten diplomások voltak, és egymásnak unokatestvérei. Első unokatestvérei, ha mást nem veszünk számításba. Például ha nem vesszük számításba azt, hogy egy időben születtek, és kisgyerekként annyira hasonlítottak egymásra, hogy az anyjuk meg az apjuk mindig összecserélték őket, olyan sokszor, hogy végül már senki nem tudta, melyik gyerek kinek a gyereke, csak abban bíztak, ha páros számszor cserélték össze őket, akkor mindegyik abban a családban nő föl, amelyikbe beleszületett.

Podmaniczky Szilárd: A lámpák látták

A lécek vastag oldalán sűrű sorban sok a lámpa, mintha arra tenne próbát a fény, hogy saját mozdulatát kitalálja.

Podmaniczky Szilárd: Nagyszünet

Húsz perc az már valami. Lehet enni vagy valamit kitalálni. Sétálgatni az udvaron.

Podmaniczky Szilárd: Lakbér

Úgy látom, elég barátságos tüntetés ez, mindenki éppen csak ott van, szinte a fotó kedvéért tüntet. Mindenkinek jól látszik az arca, kivéve jobbra, a kinyújtott kéz alatt álló asszonyét, ő valamit nagyon tagadhat, ha így bemozdult a feje.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon