A magyar származású, de gyermekkorát Zimbabwében töltött képviselő – Nemeálokmeg Tibor – tört nyelvű interfellációja a Miért reszel az anyád mozarellát az én pizzámra is, mikor tudja, hogy utálom? minisztérium miniszter asszonyához. A képviselő a magyar nyelvet az újpesti teherpályaudvaron tanulta újra egy szegedi tolatásmestertől.
Tisztélt minisztárelnyök úr, tisztélt aösszenyom, tisztélt hárácsolló párttáskáim!
Kézdém míndzsárt á velején. Otan álok hétés bús vígálomásán, osztankinó, érzésém támád alfelül. Mán látyák sokán micsinálok, hát micsinájjak, létészém á dipómat á macskaskűre, osztankinó, kicsi izgátvá bényúlok föntrül, modom, föntrül, ném á slicén, á gatyámbá. Hát mit ád isténke, válámi nágy rudát á gátyámbán. Élőbbször ászt híven, hogyán még áz éccákai mémoárómat irom á pennávál, dé tápintásbú más gyánu lösz. Ná, gondótám, nézvé vágyok, tokmindögy, kivészém én ezt kóbászt, mer akkó még kóbászgyanús vót á helyzöt. Meffogom á rudást, ráccintom föl béhúzott hásfálnák. Kicsi mégráz á hidög, hogy netántálán váláhogy ílőlény lesölködik bennöm. De ném á! Ném mocorg, csák há rántota. Ná, kírántóm, osztankinó, mindön tökintöt rám ván bárkácsulva. Ot áluk, kézömbé bé mög á nágy bűdös rúdas élőhűtöt módzáréllá sájt. Hát kérdöm én, lédvés minisztárösszenyom, hógy kérűt gátyámbá modzáréllá? Hógy á bubánátbá? Mér há még égy szélet, ákkor ázt módom, hógy régel kifórditot gátyábán béléültém á szkendvicsbé. Dé kérdém én? Hun ákkó á váj, á kenyír, á páprikáns szálmi, még hun ákó á kákájó? Lé vótam cövekölve á rúdtúl. És éztet áz émberék sé értik. Mónták is, ámíg ném gyüt a bús, hógy tálán hórupció ádozátá vágyok, mér há ílyén könyű bégyugdosni á gátyámbá modzárélá, ákó hány hásás bánkó élférné ot. Mindzsárt zsébszámlálú gípön fosztotám-szóroztám, kigyüt, hógy égy módzárélá sájtbá póntósán ányí hásás bánkó böfér, mínt ászfáltózás Mákótul Jéruzsálémig, téhát, ébül kövétkézik: sok. Égy másík járúkelű még ászt híte, hógy énékém féhér á cómbon, vágy légálábis a cómbtővem. Ném-ném, móntám, éz ném comtő, éz modzárélá. Mán mégin másodík még ázt hívén, éhéző órszáguknák gyűtök, osztankinó, ídéádot nékem égy bázi nágy gőrögdinyét, dé ákórát, há rátészöm á fáskámrárá, áz őszédűl. Míngyá gyüt főlájánlás, hógy nészé négús, ít ván még ögy rígójáncsí. Hát kérődzöm én á minisztárösszenyomot, hógy hún ván ilyéntájt á tikosszógálát, vágy á bélső élhárítás? Mér ném tutom én élőré, hógy mit tánálók á gátyámbán? Kérdém, maj máskú még tánálók á gátyámbán égy kúplungtárcsát? Vágy tánálók égy ÉSFORR kátónát, ámint á bájónétzárját kíkántítva nékífóg égy szábásmíntánák?
Tísztélt minisztárösszenyom! őn tugya á légjóbán, hógy én ném hórdók á gátyámbán módzárélát, téhát álításom mégfelél á válóságnák. Bárkí ís csínátá, élénzék vágy á kislanyóm, ném szábád áz élőfizétők pézét igy kihányítáni áz áblukon. És áz sém méntség, há ócsób sájtot tánálok, vágy móngyuk égy ólyát, ámínék mán léfélé járt á szábádosságá. És meg égy kérdésém léné á tísztélt porrámént féfí tágjáíhóz: Úgyán móngyák mán még nékem, tálálták mán ők égyáltálán válámít á gátyájukbá, vágy csák á némi ídéntítás miát járnák őltönybén és nyákendőbe?
Köszönyöm á szót, köszönyöm á hángot!