Skip to main content

Mi lehet még ebből a Böbéből?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Köszönöm a szót Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Engedjék meg, hogy egy bejelentéssel kezdjem: Én vagyok a mazsola, három kiló húsz deka, vagyok olyan nagy vagány, mint a Böbe kollégám. Vajon nem úgy értem-e mindezt, hogy holnap délután háromkor robbantsa fel a parlamentet a titkos Cucor-kommandó? (Esőnap: holnapután.)

Bármit mondok nyilvánosan, abba akarva-akaratlan is belecsempészhettem szabadságunk és életünk megsértésére törő ellenségeink számára kódolt üzenetet. Ám a legjobb esetben is egy önálló nézőpont propagandája minden szavam – s bizony ez is igen kockázatos. (És, ha nem is három kiló húsz deka ? Különben is mi lehet még ebből a Böbéből?)

A honfiúi kötelességérzet mégis arra sarkallt, hogy interpelláljak, és remélem, hogy a kormány nevében felszólaló minisztertől pozitív választ kapok. Ha így lesz, az annyit jelent, hogy se tisztelt Képviselőtársaimnak, se nekem nem kell többet a szabad véleménynyilvánítás különösen veszélyes eszközéhez folyamodnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Tagadhatatlan, hogy kormányunk tagjai váteszi erővel érezték meg a nyugati civilizációt kívülről fenyegető veszélyforrást, és tudták: a demokráciánál fontosabb a biztonság. Ezért prevenciós intézkedésként egyszólamúvá tették a közszolgálati médiumokat, míg a káros piaci versenyt mellőzve a központi hangot és hangsúlyozást követő sajtót adóforintokból finanszírozzák. Ez helyes, de nem elégséges. Mindezt a polgári kormány is érezte, ám gyenge erőfeszítései, mint a független sajtó adórendőrség általi zaklatása, vagy a vélemény-helyreigazítási törvény, az alkotmány gyakori és csak helyeselhető semmibevétele a Rend érdekében, nem hozhatják meg a kívánt eredményt. Észre kell venni, hogy soha nem volt ilyen optimális a nemzetközi helyzet ahhoz, hogy bevezessük a Végtelen Fogunk Fehérje Programot. Azaz megvalósíthassuk a totális biztonságot, amelynek alapja a csend. Mert, megvallom tisztelt Képviselőtársaimnak, mi a járt utat nem szeretnénk elhagyni. Élvezzük azt, hogy ott járunk, ahol, s hogy ott mi járunk. És élvezzük azt is, ha megmondhatjuk mások hol járjanak. És élveznénk, ha mindenki élvezné ezt. És élveznénk, ha mindenki élvezné azt, hogy arról olvas, hogy ezt élvezi. Ehhez pedig – tehát a közjóhoz és a biztonsághoz, a polgárok élvezetéhez – nem restellünk áldozatokat hozni a sajtó és szólásszabadság oltárán. A szabadságról dogmatikusan gondolkodó képviselőtársaimban nyomasztó kérdésként vetődhet fel, hogy itt elnyomásról, a szabadságjogok megkurtításáról esnék szó. Ám szó sincs ilyesmiről. Amit emitt elvonunk százszorosan, adjuk oda amott. Igen, Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes szabadságot a titkosszolgálatoknak! Teljes szabadságot az adóforintok titkosszolgálati felhasználására!

Azt pedig a törvény erejével kell segíteni, hogy polgártársaink is így gondolkodjanak. Nagy megnyugvással tölt el a tudat, hogy a többség máris így gondolja. S ha a kormány végre radikálisabban fellép az inkriminált szabadságjogok ellen, a kisebbség is csak arról olvashat majd, hogy ő is így gondolja, ami épülését fogja szolgálni. A praktikus kérdések megoldására létrehozhatnánk egy hivatalt állami pénzből. E hivatalban dolgoznák ki részletesen azt, hogy a Végtelen Fogunk Fehérje Program megvalósításához milyen hivatalok felállítása szükséges. A program több százezer embernek adna munkát, s így a munkanélküliség problémájára is gyógyírt adna. (Írott és elektronikus sajtót cenzúrázó hivatal, a Reklám Ellenőrző Bizottság, Falrafirka Hatóság, vagy a kozmetikai termékek leírását jóváhagyó ügyosztály, az elektronikus háztartási gépek használati útmutatóját ellenőrző intézet, etc.) Nem lehetünk elég éberek. És a törvényt kellő részletességgel kell megfogalmaznunk, hogy a hivatalok munkatársai alkalmazni tudják azt.

Szintén a törvény hatékony érvényesítését szolgálja a szigorú egyszerűsítés. Csak egy példa.  „Magasfényű, körömápoló hatású tartós körömlakk. Származási hely: Spanyolország. Forgalmazó: Beauty Kft., Budapest. Minőségét megőrzi: 2002. jan. 2. Mit akarhattak azzal közölni, hogy magasfényű? Talán Barcelona felett az ég január 2-án? De budapesti közvetítéssel? Világos, hogy egy körömlakkon az egyetlen megengedhető felirat ennyi: körömlakk. Felötlik a kérdés persze, mit akarnak az emberek közölni azzal, hogy kilakkozzák a körmüket...

Várom a Miniszter Úr válaszát!


















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon