Skip to main content

Alulnézet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



A legifjabb Beszélő-olvasónemzedékből: Petri Lukács Ádám
A legifjabb Beszélő-olvasónemzedékből: Petri Lukács Ádám



Ne, itt ne cigizz, minden oly büdös-lucskos, én is csak régebben K.-nál, de ott Camelt. Nem voltak otthon, a fogorvosi rendelőn mentem be, írtam valami levelet; magamhoz vettem egy 18-ast, eladtam Sch.-nak, abból lett a pénz. Ez volt az első élményem a Szamizdattal.

Akkoriban volt egy kis esély arra, hogy az anyám öngyilkos lesz, viszont az még korántsem volt nyilvánvaló, hogy ebben az esetben én kommunista húgához vagy apám első feleségéhez, féltestvérem anyjához költözöm-e.

Én is magamon kívül lehettem, viszont még csak az árnyékom járta át ezt a ma már oly édes kört, a felőlem nézvést BELSŐ KÖRT.

Azóta kiderült, hogy gyenge a szélsőségekhez. Mondhatni hálaisten.

Azóta sokszor lapozgatom a sárga-érdes lapokat.

A szabad, a forradalmi, a mi újságunkat.

Minden egyre forradalmibb, de hol egy forradalom?

Reméljük, lassan ráeszmélünk, ki hogy, hogy egyelőre csupán a HELYZET vasalatlan-lobogó szoknyájának a szegélye adatik meg, a helyzet még nem.

Kitermeltük a magunk rétegeit, a zajos-öntudatos életdilettánsokat a kör perifériáján, akik persze mégis ízig-vérig hozzánk tartoznak, egészen a szent kegyes-bölcsekig.

Az, hogy ma már ennyien vagyunk MI, a TI érdemetek, a kör, az újság kezdeményezőié, a tudatos szellemi rezisztencia megteremtőié.

No persze, ŐK mégiscsak kibasztak velünk, morzsányi elégtételkéket adva, hogy ne legyünk annyira meggyalázva eléggé ahhoz, hogy...

Lassan sokatoknak a kül- és másvilág terminológiájával élve „mozgalmi múltatok” lesz.

Úttörőfélék fontoskodnak majd teadélutánonként nálatok az ő eszméikkel, és forradalmi magnójukon veszik fel a letűnő kor forradalmi szavait.

Ezek, azt hiszem, MI leszünk.

De addig is egy spontán „köszönöm”.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon