Tisztelt egybegyűltek!
Nagyon röviden szeretnék néhány szót szólni arról, hogy nekem – és a huszonéves generációból sokunknak – mit jelentett a szamizdatkultúra és a Beszélő. Remélem, nem veszik nagyképűségnek, ha alapos, tárgyilagos elemzés helyett csak néhány személyes élményt, benyomást mondok el.
Bizonyára Önök is tudják, hogy az ember beállítódását élete egyes szakaszainak meghatározó élményei, sok esetben generációs alapélmények is jelentősen befolyásolják.
Nehéz pillanat ez nekem. Mazochista vállalkozás. Idejön most egy a hivatalos sajtóban kenyerét kereső tudósító, hogy tiszteletét fejezze ki annak a lapnak, amely hét év óta tudósít arról, amiről a pártállam lapjai és annak munkatársai hallgatnak.
Kedves Barátaim!
Köszönöm a tőletek érkezett szíves felkérést, hogy mondjak néhány üdvözlő szót a Beszélő jubileumán, úgyis, mint a Magyar Demokrata Fórum körébe tartozó költő; és úgyis, mint a Beszélőnek első számától fogva rokonszenvező olvasója, aki a lap szerzői között sok barátot tart számon.
Ezek a barátságok természetesen mind személyesek és ezért mind mások; de közös vonásuk, hogy szinte mindegyikük abban az időben született, amikor idestova tíz éve létrehoztuk az 1956 utáni magyar szellemi élet legfontosabb vállalkozását, a Bibó-emlékkönyvet.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét