Skip to main content

Beszélő-est a Jurta Színházban



A legifjabb Beszélő-olvasónemzedékből: Petri Lukács Ádám
A legifjabb Beszélő-olvasónemzedékből: Petri Lukács Ádám



Ne, itt ne cigizz, minden oly büdös-lucskos, én is csak régebben K.-nál, de ott Camelt. Nem voltak otthon, a fogorvosi rendelőn mentem be, írtam valami levelet; magamhoz vettem egy 18-ast, eladtam Sch.-nak, abból lett a pénz.



Kedves Barátaim!

Köszönöm a tőletek érkezett szíves felkérést, hogy mondjak néhány üdvözlő szót a Beszélő jubileumán, úgyis, mint a Magyar Demokrata Fórum körébe tartozó költő; és úgyis, mint a Beszélőnek első számától fogva rokonszenvező olvasója, aki a lap szerzői között sok barátot tart számon.

Ezek a barátságok természetesen mind személyesek és ezért mind mások; de közös vonásuk, hogy szinte mindegyikük abban az időben született, amikor idestova tíz éve létrehoztuk az 1956 utáni magyar szellemi élet legfontosabb vállalkozását, a Bibó-emlékkönyvet.





Nehéz pillanat ez nekem. Mazochista vállalkozás. Idejön most egy a hivatalos sajtóban kenyerét kereső tudósító, hogy tiszteletét fejezze ki annak a lapnak, amely hét év óta tudósít arról, amiről a pártállam lapjai és annak munkatársai hallgatnak.





Álmos vagyok és izgatott.



Tisztelt egybegyűltek!

Nagyon röviden szeretnék néhány szót szólni arról, hogy nekem – és a huszonéves generációból sokunknak – mit jelentett a szamizdatkultúra és a Beszélő. Remélem, nem veszik nagyképűségnek, ha alapos, tárgyilagos elemzés helyett csak néhány személyes élményt, benyomást mondok el.

Bizonyára Önök is tudják, hogy az ember beállítódását élete egyes szakaszainak meghatározó élményei, sok esetben generációs alapélmények is jelentősen befolyásolják.






A törzsgárda egy része: Szilágyi Sándor, Eörsi István, Iványi Gábor, Kőszeg Ferenc
A törzsgárda egy része: Szilágyi Sándor, Eörsi István, Iványi Gábor, Kőszeg Ferenc



Majdnem pontosan hét éve annak, hogy napvilágot látott a Beszélő első száma. Bevezetőjében azt írtuk: Magyarországon látszólag nem történik semmi.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon