Skip to main content

Szabad napos interpellációk

Interpelláció az általános politikai relativitáselmélet speciális magyarországi dimenziójának tárgyában


T.

A mozarella-ügy


A magyar származású, de gyermekkorát Zimbabwében töltött képviselő – Nemeálokmeg Tibor – tört nyelvű interfellációja a Miért reszel az anyád mozarellát az én pizzámra is, mikor tudja, hogy utálom? minisztérium miniszter asszonyához. A képviselő a magyar nyelvet az újpesti teherpályaudvaron tanulta újra egy szegedi tolatásmestertől.

Tisztélt minisztárelnyök úr, tisztélt aösszenyom, tisztélt hárácsolló párttáskáim!

Kézdém míndzsárt á velején. Otan álok hétés bús vígálomásán, osztankinó, érzésém támád alfelül.





Köszönöm a szót Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Engedjék meg, hogy egy bejelentéssel kezdjem: Én vagyok a mazsola, három kiló húsz deka, vagyok olyan nagy vagány, mint a Böbe kollégám. Vajon nem úgy értem-e mindezt, hogy holnap délután háromkor robbantsa fel a parlamentet a titkos Cucor-kommandó? (Esőnap: holnapután.)

Bármit mondok nyilvánosan, abba akarva-akaratlan is belecsempészhettem szabadságunk és életünk megsértésére törő ellenségeink számára kódolt üzenetet.




Interpelláció az Óvodaügyi Miniszternek


Tárgy: mondókák és kiszámolók az óvodákban

Tisztelt Miniszter Úr/Asszony! Kedves Képviselőtársak!

Engedje meg, hogy felolvassam a következő levelet, amit a napokban kaptam.





Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr!

Azon közérdekű ügyben, mely már csak abnormális voltánál fogva, de általában, a judikatúra és az ethikai érzések közötti ellentétessége következtében is (mondhatnék más szempontokat), úgy a kórházi körök, mint a gyógyszerészek és orvosok, és általában az egész közvélemény foglalkozásának főtárgyát képezi... tehát ezen közérdekű ügyben indíttatva érzem nézeteimet röviden kifejteni.


Kormánypárti interpelláció


Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Ház, tisztelt Miniszter Úr!

Nagy örömmel láttam és hallottam május végén az egyetlen nézhető reggeli műsorban, a Magyar Televízió Ma reggelében az ön szájából, hogy a tárcának az öt hónapos lendülete nemcsak Magyarországon, de szélesebb körben is egyre inkább elismerést arat.



Nemrégiben, mint köztudomású, újratemették Hóman Bálint történészt, aki a váci börtönben halt meg 1951-ben, miután a Népbíróság mint háborús bűnöst 1946-ban életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélte.


„Megértem képviselőtársam aggodalmát, és biztosíthatom, hogy a polgári kormány az ellenzéki pártok és az ellenzéki sajtó – közkeletű kifejezéssel élve: a nyüvek és férgek – liberálbolsevik rágalmai, valamint az előző nemzetvesztő kormánytól örökölt nehézségek dacára a fontos dolgokra koncentrál.

Hadd emlékeztessem példának okáért képviselőtársamat, hogy mióta a polgári kormány hatalmon van, a nap minden reggel felkelt, és minden este lenyugodott.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon