T. Miniszterelnök Úr!
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az ebben a teremben jelen lévők között közmegegyezés van a tekintetben, hogy habár sok bajunk volt és van a Szabad Demokraták Szövetségének vezető politikusaival, ezek a vezető politikusok – a maiak és a fél évvel korábbiak egyformán – morális és szellemi héroszok a Szocialista Párt legtöbb vezető politikusához képest.
Azt gondolom viszont, nem tévedek, hogy az itt jelenlévő képviselők többségének ítélete szerint a Szocialista Párt vezető politikusai a ma kormányzó pártok vezetőihez viszonyítva a decens demokratikus politizálás bajnokai.
Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a jelenlévők túlnyomó többsége osztozik abban – a magyar polgárok elsöprő többségével feltehetőleg egyező – meggyőződésemben, miszerint a mai vezető magyar kormánypolitikusok szelíd, konszenzuskereső hölgyek és urak a globális terrorizmus irányítóihoz képest.
Idén kora őszig, amíg a közszolgálati televízió és rádió hírműsorait a kormánypárti politikusok dominálták, az összes közvélemény-kutató intézet felmérései az ellenzék fölényét regisztrálták. Amióta azonban Oszama bin Laden személyében új médiasztár tűnt fel, és leradírozta önöket az összes csatornán, a kormánypártok átvették a vezetést a népszerűségi listákon.
Azt kérdezem tehát öntől, Miniszterelnök Úr: elégedett-e azzal, hogy az ország polgárai jobban kedvelik önt Oszima bin Ladennél?
Várom megtisztelő válaszát.
[A miniszterelnöki válasz elhangzott.]
T. Miniszterelnök Úr!
Válaszát nem fogadom el, mivel szomorúan kell megállapítanom: önnek elég, hogy ha Oszama bin Laden és ön között kell választani, akkor önt választjuk.