Skip to main content

Egy filozófus halálára

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

1. A jeges partszegélyen

A jeges partszegélyen egy bokron
Fönnakadva a félkarú öngyilkos
kabátujját széttárva mentegetőzik,

hogy kivégezte magát. Ne legyen
megcsúfolva, kéri, minden
erőfeszítése, ha egyszer eddig

húzta! Számítsák be legfőbb
törekvése irányultságát,
ha már
általános törvényhozás alapjául

nem szolgálhat törekvése.

2. Jégtáblák

Visszament álmai színterére,
lebukott a töredezett jégtáblák alá,
és meleg forrást keresett. De: nincs-

e túl késő – kérdezte önmagát –
megmenekülni. Még órák telnek el, hogy
fölkel a Nap, és becukrozza

a tört felületeket. És be kellett látnia,
hogy elvetve a kocka, nincs
visszaút. Ha megadta magát

a gyilkos sugallatnak, süllyednie kell.

3. Sokk

„A meder szélére kapaszkodva
láttam volna a felkelő napot.
Aranyba mártózott volna testem.
De lapos tárgyként vonszoltak el
a reggel emberei a megsértett folyó
tekintetétől minél messzebb.”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon