Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. március, Évfolyam 13, Szám 3

Vers

Kistotál

Ambrus Judit: Tavaszodi hallgatás

Beszélő-beszélgetés

Neményi László - Révész Sándor: „Nem gondolom, hogy ennél lényegesen népszerűbbek lehetnénk”

Kóka Jánossal, az SZDSZ elnökével a népszavazás előtt Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Vendégkönyv

Seres László: Végképp eltörölni

Magyar László András: A pályázat

Szerbhorváth György: Tévés kaland

Játéktér

Sárosi Péter: „Zéró tolerancia”

Veszélyes illúziók a rend fenntartásáról

Cs. Gyímesi Éva: Erdély és a holokauszt

Tibori Szabó Zoltán könyvéről

Kelemen János: Szőke György 1935–2008

Befejezetlen múlt

Karsai László: Reflektor a sötétbe

Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. – 1944. július 18. – I. rész

Majsai Tamás: „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel”

Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban – III. rész

Kultúra

Ambrus Judit - Takács Zsuzsa: Levelek Takács Zsuzsához

Takács Zsuzsa és Ambrus Judit levélváltása

Szegő János: Megtévesztő Vendég-szövegek

Márton László: A regényhősnő mégsem tér haza – I. rész

Szabó T. Anna: Angyalok – mégis

Séra Ildikó budapesti angyal-fényképei köré

Gelencsér Gábor: „Fecseg a felszín, hallgat a mély”

A 39. Magyar Filmszemle játékfilmjeiről – I. rész

Takács Eszter: Filmtárlat

Visszabeszélő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon