Skip to main content

Fauna

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Harmadnap is kicsöngött
Egy gazdátlan telefon a zónában.
Csilingelt a távozók után a levegő.
Útzár volt, pokolforró bitumen.
Mosták szakadatlan az utcát.

És az épített világ kapitulált.
Most vadméhek raja száll át a nyitva felejtett ajtón.
Az ablakszemek gödrei üresek.
Az uszoda óráján örökre negyed nyolc.
Lekopasztott óriáskerék és dodzsemek. 
Az ember utáni beton főtéren
Róka, kígyó útjai kereszteződnek.
A város, világos vonalvezetésű házaival,
Hirtelen jött nagy zavarában
Megkövesült aznap, mikor ötvenezer fő mínusz –

Vércsevijjogást hallani.
Magát a fű növekedését is.   
A visszavétel extázisában tombol a természet,
Mióta saját magát űzte el innen a hajdani csúcsszörny.
A zóna állatai vérre menő harcba keveredtek.
A kifosztott közértben
Farkas és barnamedve
Vívnak dominanciaharcot,
Rivalizálva mennek egymás agyára.
Királyölyv csap le az aprójószágra,
S a vadmacskakölykök ösztönös tudással iszkolnak át
A legnyaktörőbb nyílásokon.

A kertben, ahonnét kiűzetve a kertészek végleg –
Hallani mindent, ami növekszik.   

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon