Skip to main content

Prológus

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A SZÓVIVŐ
(Jön. Jean-Pierre Pedrazzini francia fotoriporter vonásait viseli.
Választékos eleganciája kirí a tér egyenszürkéjéből. Nyakában fényképezőgép.)

Szolgálok, mint a híradó harang
Ércnyelve: semmiségem lesz a rang,
S hirdetve ünnepséget és keservet,
Ujjongok, mindahányszor félrevernek –
S ha balról jobbra, jobbról balra billent
A fönti kéz: kongat egyszerre kint-bent...

Akit vezére jobbra, balra állít,
Helyére fagyva nem lehet szabad;
Rögeszme foglya, tölti dögrovásig
A büntetését kint és bent a rab;
Megnyitnám élete kazamatáit,
Ha elhinném, hogy kívül tágasabb.

A hátulsókból lesz az élmezőny.
Mit ér az egy, a sokkal összemérve?
Az egyikből kibújik majd a szörny,
A másik földre fekszik tönkretéve:
Ki áll, milyen mezben, milyen mezőn?
Ezt mondja el nekünk az ősz meséje.

Részlet a Kazamaták című drámából, amely 1956. október 30-ának eseményeit meséli el a budapesti Köztársaság téren.

























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon