Papp András: Saját élet VI.
Ha eltévedsz, az egyik erdő olyan, mint a másik.
Mikor rájössz, hogy arra sem jó az irány, akkor megállsz a félig már csupasz őszi lombhullatók között, és a hangokra kezdesz figyelni. Csak ezután kiabálhatsz, ha van hozzá bátorságod. De egyelőre semmi, pontosabban ziháló testtel érzékeled a fák szuszogását, mert azok mintha minden egyes elengedett levelük után, valahol a háncs alatt, a fotoszintézis sötétkamrájából kiszabadítanák azokat a néma sóhajokat, amelyek elveszettségedben egyáltalán lehetővé teszik, hogy levegőt vegyél. Nehogy bent akadjon.
Friss hozzászólások
5 év 7 hét
7 év 32 hét
7 év 36 hét
7 év 36 hét
7 év 37 hét
7 év 38 hét
7 év 38 hét
7 év 40 hét
7 év 40 hét
7 év 41 hét