Skip to main content

Első este nálad

Beck Tamás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Engem nagyon zavart, hogy ágyad fölött popsztárok fotói
helyett egy örökmécses lángol. Szinte megnyugtatott a
sarokban álló zongora tetején a felbontatlan doboz
Sopianae, mely mégis értékválságot tükrözött. Előbb

römiztünk, aztán pasziánszba fogtál, ahogyan hosszú
házasságokban váltja fel az együttléteket a társas
magány. Kávénk az asztalon gyorsan hűlt, akár a korai
Univerzum. Tudtam, kiveszek majd emlékeidből, mint

nálad mosott ruháimból öblítőd illata. Később
megpróbáltál szóra bírni, de én immunválaszt adtam
kérdéseidre, bár figyelmen kívül hagyott érveid be

fognak kéretőzni éjszakára az álmaimba. Valamit
azóta is méregetsz rajtam: mindig ugyanarra jutsz,
mintha a Föld bármely pontján egy Eötvös-inga lennél

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2010. január, Évfolyam 15, Szám 1


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon